Super Toy Cars

Egy jó kis verseny a kisautókkal, de van itt egy kis gond

A Super Toy Cars legnagyobb erőssége kétségkívül az, hogy egy igazi retro érzést próbál megidézni. Itt kis műanyag autók pörögnek az asztal körül, különböző pályákon, mint egy játékbolt, konyhapult, vagy éppen egy garázs. Elvileg mindez egy csomó szórakozást kellene, hogy hozzon. Ha viszont egy igazi élvezetes, kihívásokkal teli versenyt keresel, akkor készülj fel arra, hogy hamar csalódni fogsz. A játékmenet alapvetően rendben van: különböző versenyek, időmérők, elpusztítós fordulók, és egy csomó fegyver, amikkel megtréfálhatjuk ellenfeleinket. De van itt egy alapvető probléma: a játék fizikája és a járművek közötti érintkezés annyira ingadozó, hogy az ember sokszor nem érti, miért pörög ki az autója, amikor semmi sem ütötte meg.

A játékmenet: A versenyek, ahol a káosz uralkodik

Az autók irányítása alapvetően sima, és ha megérzed az autók különböző sebességét, akkor azért élvezheted a pörgős, gyors szakaszokat. Azonban, ahogy gyorsabban haladsz előre, és egyre jobb autókra teszel szert, egyre inkább kijön a játék igazi gyengesége. A pályákon többször is akadnak olyan helyek, ahol egyszerűen valamiért összeütközöl egy „láthatatlan fallal”. Nem ritka, hogy simán beleütközöl egy kanyarba, és pörögsz, miközben a falat alig érintetted. Ez elég frusztráló tud lenni, főleg akkor, amikor a versenyek már igazán pörögnek, és nem egyszerűen a saját hibádból buksz el, hanem a játék temperálhatatlan fizikája miatt.

Emellett a játéknak még egy kicsi gondja van, ami az olyan játékosokat fogja idegesíteni, akik a logikus megoldásokra koncentrálnak: a versenyek nem elég jól kiegyensúlyozottak. Egyszerre túl kaotikusak és túlságosan is gyorsan kiszámíthatóvá válnak, miután már megtanultad a pályák minden zegzugát. Sajnos nem elég jó ahhoz, hogy valami izgalmas és megérdemelt győzelmet érdemeljenek a játékosok, inkább unalmassá válik.

A látvány: Tökéletesen közepes, de semmi extra

A játék látványvilága sem kiemelkedő, sem rossz. Az autók és pályák elég színesek és aranyosak, de a textúrák elég durva felbontásúak, és gyakran észrevehetőek a képkocka-zuhanások, amik zökkenthetnek ki a játékélményből. A pályák és a járművek inkább csak egy egyszerű játék díszletei, semmi különleges. Az építményeken kívül nincsenek olyan részletek, amik igazán megragadhatnák a figyelmet. Az egész játék inkább úgy érzi magát, mint egy alapverzió, ami próbálja visszaadni a régi idők játékait, de nem tudja megfelelően kitölteni a helyet, amit elfoglal.

Zene és hangulat: Pár szám ismétlődése

A zene szintén egy érdekes téma a Super Toy Cars-ban. Az indie rock együttes, a The Spin Wires zenéje próbálja pörgetni a hangulatot, de mivel mindössze néhány számra korlátozódik, hamar kezded azt kívánni, hogy valami új jöjjön. A zenei stílus megfelelő, illik a játék légköréhez, de a számok számának korlátozottsága miatt nem biztos, hogy elég frissítő ahhoz, hogy több órát is elüthessünk a játékban anélkül, hogy unalmassá váljon.

Összegzés: Egy jó kis nosztalgikus játék, de nem maradandó élmény

A Super Toy Cars próbál valami jót alkotni egy régi klasszikus ötletéből, de sajnos nem tudja megugrani a lécet. A játékmenet alapvetően szórakoztató, de a túlzottan kaotikus és kiszámíthatatlan fizikával sajnos sokszor frusztrálóvá válik. A látvány és a zene közepes, és bár a játék nem rossz, nem is különösebben kiemelkedő. Ha egy kis szórakozásra vágysz, és nem bánod, hogy a játék nem fog tartós élményt adni, akkor próbáld ki, de ha egy igazán precíz, jól megtervezett versenyélményre vágysz, akkor inkább keress mást.