I and Me

Két cica és egy analóg kar

Az alapötlet egyszerű és szórakoztató: irányítasz két macskát, és a célod, hogy mindkettőt eljuttasd egy-egy képkockához a pályán. Az izgalom abból fakad, hogy a két cicát egyszerre, ugyanazzal az analóg kar segítségével irányítod. Tehát ha az egyik macska balra fut, a másik is ugyanabba az irányba mozdul. Az egész feladat abban rejlik, hogy a két kis pofát hogyan tudod úgy pozicionálni, hogy mindkettőjük elérje a célját, és közben mindenféle akadályokat és ellenfeleket kikerüljön. Mindezt egy olyan világban, ahol minden egyes mozdulatnak fontossága van, és a játék igyekszik minden egyes pillanatban új ötleteket adni.

A feladványok alapvetően nem bonyolultak, de kreativitásra mindenképpen szükség van. A pályák szép, egyedi kis puzzle-öket rejtenek, amelyek különféle elemeket kombinálnak: repedések, platformok, falak, amiket ügyesen kell használni, hogy a két macskát a megfelelő irányba tereld. Ezen kívül a környezet is sokat segít, és a játék elegánsan vezeti be az újabb és újabb mechanikákat, mint a különböző akadályok, amelyek a szezonok során változnak.

Pár perc játék, egy kis pihenés

Bár a játék alapvetően nem hosszú, és minden pálya olyan, mintha egy-egy kis rejtvényt oldanál meg, az igazi varázs a tempóban rejlik. Egy-egy szezon (tavasz, nyár, ősz, tél) körülbelül egy órás játékot kínál, ami tökéletesen illik egy kellemes délutáni játékhoz. Igaz, a történet egy kicsit elhalványul, mivel a szintek inkább a kirakós megoldására koncentrálnak, de ez nem baj, mert így a fókusz mindig a játékon marad.

A valódi érdekesség a játékmenetben és a képi világban van. Az egyszerű, de bájos vízszín-stílusban megrajzolt világ könnyedén belopja magát a szívedbe. A szezonális időjárási effektek, mint a szél, eső vagy hó, még inkább hozzáadnak a hangulathoz, miközben az ambient zene nyugtató, zongorás dallamai tökéletesen illeszkednek a pihentető atmoszférához.

A kihívás – Egy kis kávészünet, de ne várj nagy agytornát

Ami igazán különlegessé teszi ezt a játékot, az a könnyed, nyugodt tempó, amivel végigvezeti a játékosokat. Az agyadat nem fogja maximálisan megdolgoztatni, de egy-egy pályát végigpörögve elérheted azt a kellemes „jól van, sikerült!” érzést. A gond csak az, hogy miután végigcsináltad az első pár szintet, elérkezik az a pont, ahol már nem lesz kihívás. És itt jön a nagy kérdés: vajon a játék szándékosan pihenősen pörög, vagy csak nem akarja megterhelni az agyadat? A válasz valószínűleg az, hogy mindkettő, és ebben nincs semmi rossz, de biztos vagyok benne, hogy azok, akik egy komolyabb puzzle-élményre vágynak, hamar elhagyják a játékot.

A kis részletek – Mégis van miért játszani

Az egyik legjobb dolog a I and Me-ben az, hogy mennyire szépen van összerakva az egész. A rajzok bájosak, az esztétika pihentető, és egy-egy zenét hallgatva egyszerűen nem akarsz kilépni a játékból. Az egyedülálló színhatások és a finom, nyugodt zene megteremti azt a környezetet, ami a stresszmentes játékélményt biztosítja. Az egyetlen, amit még kihangsúlyoznék, az a játék sokszor ismétlődő zenéje, ami néha kicsit irritálóvá válik, de ezt gyorsan meg lehet szokni.