Green Game: TimeSwapper

Bevezetés

A Green Game: TimeSwapper a 2015-ös Red Game Without a Great Name folytatása, de ezúttal sokkal inkább egy lassabb, stratégiaiabb puzzle játékot kaptunk. A játék a steampunk világát hozza el nekünk, ahol a szárnyas főszereplő madárka egy olyan világban navigál, ahol az idő manipulálásával kell megoldanunk a feladatokat. Az alapötletben rengeteg lehetőség van, de a kivitelezés sajnos nem tudja teljesíteni az ígéreteket. A játék irányítása kizárólag érintőképernyős, és ez bizony több problémát is felvet.

Játékmenet – Ígéretes, de csalódás

A játékmenet egyszerű, de nem annyira intuitív, mint amilyennek lennie kellene. A feladatunk, hogy irányítsuk a madarat, miközben különböző időpontokban manipuláljuk a jet stream-eket, amelyek segítenek előrejutni a szinteken. A cél, hogy összegyűjtsük a fogaskerék formájú tokeneket, miközben elkerüljük a különböző akadályokat, például a tüskéket és a dobozokat. Az idő manipulálása egy érdekes elem, de sokszor inkább csak a megfelelő időzítésről szól, mintsem az idő valódi manipulálásáról. A játékmenet hamar egy újrapróbálgatós folyamattá válik, ahol a hibák könnyen frusztrálóvá teszik az egész élményt.

A kezdeti varázs, hogy a különböző irányú jet stream-eket aktiváljuk, hamar elvész, amikor elkezdjük érezni, hogy a pályák inkább csak időt húznak, mintsem igazán szórakoztatnának. Az, hogy a játék nem áll meg, nem ad időt átgondolni a lépéseket, hanem folyamatosan arra kényszerít, hogy azonnal reagálj, nem mindig érződik szórakoztatónak. Ráadásul a különböző irányú változtatások sem olyan izgalmasak, mint amilyennek lennie kellene. A játékmenet fokozatosan elveszíti a varázsát.

Az irányítás – Pontosabb, kérlek!

Mivel a játék kizárólag érintőképernyős irányítást kínál, ez sajnos már önmagában is problémát okoz. Az input lag és a pontatlanságok már az első néhány perc után kiábrándítanak. Az idő manipulálásának pontos kivitelezése alapvetően elengedhetetlen lenne, de itt gyakran érezzük, hogy nem reagál megfelelően a kijelző, amikor egy finom mozdulatot próbálunk végrehajtani. A játék sokkal inkább kísérletet tesz a szórakoztató időmanipulációra, de igazából inkább azt érezzük, hogy egy régi, elavult 3D platformer irányítása köszön vissza.

Grafika és zene – Ami működik

Ami viszont valóban jól sikerült, az a grafikai stílus és a zenei aláfestés. A steampunk világ szép és hangulatos, a sziluettes design valóban figyelemre méltó, főleg amikor a különböző fogaskerekeket és mechanikus elemeket vizsgáljuk. Az atmoszféra egészében kellemes, de a játékmenet hamar lehúzza a szintet. A zene, bár korlátozott, kellemes lounge jazz hangulatot ad, ami egy kis frissességet hoz a monotonitásba.

A játék kihívásai – A monotonitás csapdájában

A játéknak van potenciálja, hogy egy igazán szórakoztató puzzle játékká váljon, de a monotonitás és a pontatlanság miatti frusztráció gyorsan elfedi a játékmenet szépségét. Ahogy haladsz előre, a pályák és a feladatok nem adnak elég izgalmat, hogy hosszabb távon lekössék a figyelmet. A problémák és a bosszantó irányítás miatt hamar elveszíted az érdeklődésed, még ha a játék képes is megragadni a figyelmet rövid időre. Az egész tapasztalat végül inkább kínos kísérlet, mint élvezetes játék.

Zárás

A Green Game: TimeSwapper egy szép próbálkozás volt, hogy valami frisset és egyedit hozzanak a pong-játékok világába, de sajnos nem sikerült olyan jól, mint amilyennek ígérkezett. Az alapötlet izgalmas, de a kivitelezés és az irányítás problémái miatt a játék gyorsan unalmassá válik. A grafikát és a zenét ugyan élvezhetjük, de az egész játékmenet inkább frusztráló, mint szórakoztató. Ha valami igazán jó pörgetős puzzle játékra vágysz, akkor sajnos nem itt találod meg azt.