Full Void

Egy robot és egy táska: A kaland kezdete

A történet elején egy fiatal srácot irányítasz, akit elég rendesen üldöznek a gonosz robotok. A srác hátán egy számítógéppel teli hátizsák, a lábán térdhez felhúzott farmer, miközben az elhagyatott városok között próbálja megúszni a biztos pusztulást. Az atmoszféra erősen érződik: a színtelen, szürke környezetben valóságos fenyegetés a robotok jelenléte. Ám sokáig nem tudni, miért történik mindez, és miért éppen téged üldöznek – a válaszokat idővel találjuk meg.

Az alapvető konfliktust az adja, hogy találkozunk egy kis robot segítővel, aki a jövőben segít nekünk, miközben feltárul a történet. A robot egyfajta szimbolikus alak is: az anyánk által készített technológia, ami most a bosszú eszközévé válik. Klasszikus vonal, de mindent elmond arról, hogy a játék története egy kicsit a régi iskolás, de egyben friss ívet is ad a sztorinak.

A játékmenet: A grid mozgás és a próba-szerencse mestersége

Ha valaha játszottál az 1991-es Another World-del, akkor rögtön hazai pályán fogod érezni magad. A Full Void első jelenete szó szerint tisztelettel adózik ennek a játéknak, és egy az egyben megidézi annak kezdő pillanatait. Itt is egy grid rendszerben mozogsz, a karakterek apró mozdulatokkal, animációval lépnek előre, mintha minden lépés egy feszültséggel teli előadás lenne. Mindez viszont valahol kicsit lelassítja a játékot, ami szintén a Another World örökségét követi.

A játékmenet alapja, hogy különféle helyszíneken próbálkozunk és hibázunk. A próbálkozás és hibázás ciklusa segít megérteni, hogyan kell túlélni a különböző szituációkat. Az ilyen típusú játékmenet, amit valójában már a klasszikus platformer műfajban is megszokhattunk, egyszerre frusztráló és szórakoztató. Szerencsére a checkpointok elhelyezése elég jól van kezelve, így nem kell órákig újrakezdeni egy-egy nehezebb részt.

Újítások és hackelés: A zöld mátrix és a robot segítsége

A Full Void igazi erőssége az, hogy behoz egy új mechanikát a hackelés formájában. A játék során lehetőséged van a számítógépedet bizonyos terminálokhoz csatlakoztatni, hogy irányítani tudd a környezetet, vagy éppen a robot barátodat. A hackelés mintha egy zöld mátrixot rajzolna ki a képernyőn, ami új szintre emeli a régi iskolás platformereket. Ez a szakasz tényleg szórakoztató, különösen akkor, ha szereted a logikai gondolkodást és a technikai megoldásokat.

A történet és a vizuális megjelenés

Bár a játék alapvetően egy klasszikus, régimódi platformer tribute, nem hagyja figyelmen kívül a modern grafikát sem. A pixelart gyönyörű, a világ annyira részletes és színes, hogy szinte érződik, hogy egy kicsit többet akarnak mutatni annál, mint amit a Another World vagy a Limbo idején megszoktunk. Az animációk simák és látványosak, de sajnos a történet nem képes ugyanilyen szintű mélységet adni a világnak.

A történetnek van egy erős alapja, de valahol középen elveszik. A csavarok, amik érdekesek lennének, nem érik el a kívánt hatást, és az egész sztori végül egy olyan érzést hagy, hogy sokkal több lehetőség is volt benne. A különféle karakterek, mint a robot segítő, és az alapvető bosszú motívumok jók, de végül nem építenek ki egy olyan mélyebb, érzelmileg töltött ívet, ami igazán kiemelné a játékot a tömegből.

Zárás: Egy jól megírt, de felszínes játékélmény

A Full Void egy tisztes próbálkozás a klasszikus platformer és a modern játékmenet keverésére. Az újítások, mint a hackelés és a zöld mátrix, izgalmasak, és jól illeszkednek a játék világába. Azonban a történet és a mélyebb játékmeneti elemek hiánya miatt végül nem válik igazán maradandó élménnyé. A stílus és a retro hangulat rendkívül vonzó, de az egész játék mintha csak egy kis része lenne annak, amire igazán képes lenne.