Fading Afternoon

Yakuza, Pixelben – Kezdeti Üdvözlet

A játék központjában egy Yakuza thug áll, Seiji Murayama, aki épp most szabadult a börtönből, és egy olyan Oszakában próbálja újra felépíteni a kapcsolatokat, ahol minden sarkon egy-egy ismerős vár. Az egész világ egy élő, lélegző metropolisz, ami annyira hiteles, hogy szinte érezheted az utcák szagát. Az első benyomásom az volt, hogy ez a játék nemcsak hogy elmerít, hanem a pixelgrafikán keresztül olyan hangulatot teremt, amit a legjobb régi SNES játékok adtak nekem.

A nap folyamán nyugodtan sétálgathatunk, boltokba, kávézókba mehetünk, találkozunk régi barátokkal, új ellenségekkel, és néha csak megállunk egy sarkon cigarettát gyújtani, ahogy egy igazi keményfiúhoz illik. Az élet nemcsak a harcról szól itt, hanem arról is, hogy megéljük a pillanatot, vagy éppenséggel rontunk rajta, ha túl sok pénzünk nincs, vagy nem gondoskodtunk megfelelően a szállásunkról. Ha nem fizetjük ki az extra napokat a szállodában, reggel egy padon találhatjuk magunkat, hogy a legfontosabb dolgaink közül is eltűnjenek.

Harc És Élet – Két Gombos Kifinomultság

A harc, ami elengedhetetlen része a játék progressziójának, remekül működik. Két gombos irányítással, amit alig kell megjegyezni, Murayama különféle ütéseket, rúgásokat és kombókat hajthat végre. A legjobb része talán az, hogy ellenfeleink fegyvereit is elvehetjük, és visszaadhatjuk nekik a magukét. A brutalitás és a realista erőszak itt nem érződik hatásvadásznak, hanem a gangsta világ részeként adja magát. Az animációk pedig olyan szinten kidolgozottak, hogy minden mozdulatnak van valóságalapja, akár cigarettát gyújt, akár a vállán egy zsákot dob át.

De, és itt jön a csavar: a harc nem maga a központi élmény, hanem inkább egy eszköz, hogy előrébb jussunk a történetben és felfedezzük Oszakát. Az igazi élmény itt a felfedezés, és ahogy a város egyre jobban feltárul előttünk. Minél több harcot vívunk, annál több pénzhez jutunk, amivel új dolgokat vásárolhatunk, mint például új ruhák, egy jó kávé, vagy akár egy szép este egy hostess bárban.

A Személyes Tragédia

Murayama élete nem könnyű. Az ő története egy lassú és fájdalmas felfedezés, amit részben álomszerű jelenetekkel tálal a játék. Az önálló döntéseink és hibáink mind hatással vannak a történet alakulására, és nem egyenes vonalon haladunk előre. A történet elágazásaival és a karakterek közötti bonyolult kapcsolatokkal a játék mindent elmond arról, hogy mit jelent a magány, a veszteség, és az a fajta bűnös élet, amit Murayama él. A múltja egy régi fájó emlék, amit minden lépésünkkel el kell viselnünk.

Mi Működik, Mi Nem?

Mi működik:

• Az autentikus, részletesen kidolgozott Osaka valóban élő város, amely lenyűgöző atmoszférát teremt.
• A harc és a felfedezés jól kiegyensúlyozott, nem tolakodó, mégis kielégítő.
• A valós idejű nappali/éjszakai ciklusok és a környezet színei szépen illeszkednek a hangulathoz.
• A játéknak van egy remek életszimulátor-jellege, ahol a napi döntéseink kihatnak a történet alakulására.
• A mellékküldetések és minijátékok életszerűek és élvezetesek.

Mi nem működik:

• A történet kezdeti fázisában kicsit nehéz követni a sok szereplőt, és sok név elsőre összezavarhatja a játékost.
• A kezdeti világépítés, bár izgalmas, néha kicsit túl gyorsan dob be minket a mély vízbe.
• Néhány szöveges hiba előfordul, amit ha nem is rontanak el mindent, azért zavaróak lehetnek.