Blazing Strike

Az emberi erőfeszítés, hogy egy játékot szinte teljesen egyedül készítsen el, lenyűgöző, és a Blazing Strike minden részlete ezt a csodálatra méltó hozzáállást tükrözi. De vajon valóban tökéletes-e, vagy csak egy stílusos, de kényes próba?

A grafika és a dizájn: A pixelművészet magassága

Ha egyedül dolgozol egy játék készítésén, akkor a grafika mindenképp kulcsfontosságú, és hát, ezt a részét Minkyu Chung nem bízta a véletlenre. A Blazing Strike pixel art-ja a lehető legjobban idézi meg a régi, klasszikus SNK-stílust. Az animációk élettel teliek, az egyes karakterek hatalmasra renderelt sprite-jai magukért beszélnek. A városok, sci-fi tájak és a börtön udvarok hátterei egyszerűen káprázatosak – az egész látványvilág szinte képes visszaadni a CPS3-es játékok (mint a Street Fighter III) hangulatát.

A színpaletta élettel teli, a fények és árnyékok dinamikája pedig szinte mindent elmond a karakterekről, anélkül hogy egy szót is szólnának. A háttérek szépek, bár nem mindig egyformák – van, hogy olyan részletekbe menően kidolgozottak, hogy a hátterek teljesen elvonják a figyelmet, míg máskor éppen ellenkezőleg, üresnek tűnnek.

A harcrendszer: Rutin és forradalom keveréke

A harci rendszer, bár a modern Arc System Works játékok (mint a Guilty Gear) összetettségétől távol áll, valójában pont ezzel ad egy közvetlenebb élményt. A játékban négy gombunk van, és már rögtön el tudunk kezdeni combosítani, miközben a karakterek mozgása tisztán érthető és precíz. Az extra dolog, amiért megérte játszani, az a Rush rendszer, ami egy támadási és védekezési eszközként szolgál, amikor a karakterünk sebességét megnöveljük. Ezzel csodálatos, gyors támadásokat és védekezéseket tudunk összefűzni, a kombinációk pedig igazi eufóriát okoznak.

Ha egyszer belejössz, akkor a játék igazi katarzist tud adni, amikor a Rush módot jól használva végre sikerül egy szép, szoros kombo-sorozatot véghezvinni. Az érzés pedig, hogy elérsz egy hatalmas szuper támadást, rendkívül kielégítő. Persze, nem kezdőknek való, hiszen a kombinációk, és a Rush jól időzített alkalmazása igényel némi gyakorlást.

A történet: Ötlet van, de a megvalósítás elmarad

A Blazing Strike története egy klímakatasztrófával sújtott világba visz minket, ahol a harcosoknak küzdeniük kell a fennmaradásért. Az alapötlet izgalmas, de a megvalósítás sajnos döcögős. Az egyes karakterek egyedi háttértörténetét komikussá alakító szövegek és az unalmas párbeszédek csökkentik a játék élvezeti faktorát, miközben a szinte felesleges szöveges részeket egyszerűen csak át akarod pörgetni. Ha te is azok közé tartozol, akik egy Kojima-féle dialógust érdekesnek találnak, talán még érdemes egyszer végigpörgetned, de komolyan, miért ne hagynád ki?

Az Artbook-szerű jelenetek, amik közvetítik a történetet, szépen vannak megtervezve, de gyakran túlzottan hosszúra nyúlnak, így az izgalmas harcok középpontjából hamar elveszik az ember figyelme.

A karakterek: Az egyediségtől a csalódásig

A játékban 14 különböző karakter található, és mindegyikük saját, jól kidolgozott személyiséggel bír. Az egyedi karakterek, mint például a fegyverforgalmazó hulladékszerelő vagy a halott férjét védelmező ninja, nagyon érdekesek és változatosak, a játék egyik legnagyobb erőssége. A harcrendszer itt teljesen megerősíti a karakterek egyediségét, mivel mindenki saját speciális mozdulatai és támadásai révén szórakoztatóan különbözik.

A játéknak van egy kicsi Guilty Gear hangulata, de az egyszerűsített rendszer miatt sokkal könnyebben hozzáférhető. Ha valami újra vágyunk, érdemes ide figyelni, de ne várjuk, hogy a játéknak mindenhol tökéletes tartalma van.

Mi nem működik?

Bár a Blazing Strike az összkép alapján szórakoztató és érdekes, akadnak benne olyan elemek, amik elrontják az élményt. Az olyan zavaró tényezők, mint a pályákon felbukkanó akadályok (például a börtön színpadán a rabok, akik megragadják a karakteredet), egyáltalán nem illenek a harci stílushoz. Ezek a kis zűrök határozottan elrontják a flow-t, főleg amikor egy intenzív kombó végén egy ilyen kellemetlen meglepetés ér.

A történet szintén egy kényelmetlen kanyar, amit nem tudtak jól kihasználni. A katasztrófa történeti szálat csak annyira lanyha dialógusok kísérik, hogy sokkal inkább érzed magad egy puzzle game közepén, mint egy harci kalandban.