Cake Bash

Ez egy olyan élmény, ami elsőre ugyan könnyednek tűnhet, de aztán kiderül, hogy nemcsak a cukros massza okozhat bosszúságot. Színes, szagos, őrült - pontosan úgy, ahogy egy party játékban elvárnánk. De vajon elég ahhoz, hogy igazán beférjen a Switch legjobb bulijátékai közé? Tarts velem, mert a válasz nem is annyira egyszerű!

A játékmenet, ami gyorsan "bekap": Igen, mintha egy Dreamcast klasszikust hoztak volna vissza

Az alapfelállás pofonegyszerű: a játékosok különféle édességekként harcolnak egymással, hogy ők legyenek a legjobb sütemények az asztalon. Igen, tudom, hangzik, mintha a gyerekeknek készült volna, de ne hagyd, hogy ez elriasszon, mert van itt valami, ami miatt még a komolyabb konzolosok is elmerülhetnek benne.

A játékmenet ismerős: mozgás, támadás, dash, dobálás. Ne tévesszen meg, hogy a célok sokszor apróságnak tűnnek - egy-egy kört simán végigszáguldhatsz úgy, hogy közben feleslegesen próbálsz pontokat szerezni, miközben éppen mások ütnek fejbe lollipoppal. Ahogy a meglepetés gyümölcsök lehullanak az égből, és ahogy te is megtanulod, hogy nem mindig az lesz a nyerő, aki először kapja el őket, szóval a kiszámíthatatlanság garantált. Az érzés, amit az egész játékmenet ad, olyan, mintha a Power Stone és egy Mario Party szerelemgyermeke lenne – egy laza szórakozás, amit egyedül nem érdemes túlzottan keresgélni, de barátokkal és a megfelelő (akarom mondani, fagyoskodó) hangulattal szórakoztató lehet.

Egy kis "kakaós pénz", vagyis a maradék cukorka

A játékmenet folytatásában a győzelem után szerzett csokoládéérmék kulcsfontosságú szerepet kapnak. Ezt fogod elkölteni édességekért, ami elsőre egyszerűnek tűnik, de ahogy a győzelmeket követő időszakban mások is szemeznek a süteményeid díszítésével, máris kezd eluralkodni rajtad a harci idegesség. Akármennyire is hajtasz a győzelemre, egy-egy kör utolsó pillanataiban kiszámíthatatlan, hogy ki végzi az első helyen. Ami a legjobb benne, hogy ennek ellenére is szórakoztató marad a végeredmény. Ezt a fajta “nehéz döntést” egyébként az olyan klasszikusoktól is ismertem, mint például a Mario Party. Néha túllő a célon, de mégis az a jó, hogy közben nem kell komolyan venni, ha a végén nem érsz el csúcsot.

Az édes vizuálok és hangulat

Mindez mind remekül működik, és vizuálisan is szépen fest. Az animációk és a színek kifejezetten barátságosak, ugyanakkor kellően dinamikusak, hogy fenntartsák az érdeklődést. Egyedi stílusa van, ami sosem veszélyezteti a játszhatóságot, miközben élvezet nézni a tálcán pörgő süteményeket. Miután az első kör végén ámulatba ejtett a grafika, rájöttem, hogy valójában nemcsak a játékmenet volt ügyes, hanem az egész atmoszféra, amit köré építettek.

Mi a probléma? Túl kevés mini-játék

Az igazság az, hogy bár a játéknak van szíve, nem sok van benne, amitől tényleg leülsz elé. Minden kör hasonló, és hiába izgalmas az alapötlet, az ismétlődő mini-játékok hosszú távon unalmassá válhatnak. Nem rossz, csak nem elég mély, hogy igazán elnyeljen. Mondhatnám, hogy nem is feltétlenül igényelne több tartalmat, de amikor a játék hangulatát elkapod, egyre inkább azt várod, hogy egy-egy újabb kihívásba vágj bele. A változatos minik segítenek, de mégis többre vágyik az ember.

A záró gondolatok

A Cake Bash sok szempontból egy igazi rejtett kincs a Switch menüjén. Bár nem tökéletes, és a szórakozás egy idő után kissé elhalványul, mégis egy olyan élmény, amit bármikor előkaphatsz, ha szeretnél egy kicsit oldott hangulatban játszani a barátaiddal, vagy csak egyedül, anélkül, hogy bármit túlbonyolítanál.