Blade Strangers

De mi történik, ha mindezek keverednek egy kicsit könnyedebb, kezdők számára is elérhetőbb formában? A Blade Strangers pont ezt próbálja meg elérni, és bár szórakoztató, nem mindenki számára lesz a legmélyebb élmény.

Az első benyomások

A Blade Strangers bemutatkozása azonnal meglep, hiszen egy egyszerűsített irányítással vár minket. Az egyes támadásokhoz elég egy iránygombot megnyomni és hozzá egy kombinált gombot, amit gyorsan meg lehet tanulni, így egy-egy kombó végrehajtása gyerekjáték. A mechanika hasonlít a Super Smash Bros. gyors, egyszerű, de szórakoztató stílusához, de itt inkább a klasszikus 2D verekedős rendszert találjuk, amit a kezdők számára terveztek. Ahogy belemerülünk, egyre inkább érződik, hogy a cél nem a túlbonyolított vezérlés, hanem hogy minél gyorsabban kiélvezhesd a játékmenetet.

Külön figyelmet érdemel, hogy a játék igyekszik az új játékosokat segíteni: ha éppen a földön vagy, a játék egy pár másodpercre védettséget biztosít, így nem kell attól tartanod, hogy rögtön a következő ütésből kipottyansz. De az igazi újítás a "Heat Up" rendszer, amely gyorsabb támadásokat biztosít, ha az életed bizonyos szint alá csökken, így éppen akkor tudsz nekimenni az ellenfelednek, amikor az a legnagyobb szükség van rá.

A crossover karakterek szórakoztatóak, de nem mindenki számára működnek

A játék egy igazi crossover felhozatal, amit a különböző játékok karaktereivel próbálnak felpezsdíteni: a Code of Princess szereplői, mint Master T és Solange, a Cave Story hőse Curly Brace, és még a Shovel Knight is a ringbe lép. Bár a karakterek közötti dinamika egyeseknek szórakoztató lehet, nem mindegyik szereplő passzol tökéletesen. Isaac például túlságosan erős, míg Shovel Knight szinte már fájdalmasan gyakori a verekedős játékok világában. Ugyanakkor Curly Brace és Quote igazi meglepetést okoznak, hiszen nemcsak jól megírt karakterek, de szórakoztatóan eltalált anime-stílusú karakterekké is válnak.

A játék 14 harcosával gyorsan megismerkedhetünk, és bár a választék nem túl bőséges, minden egyes karakternek megvan a maga egyedi stílusa. A pályák, amelyek a játék különböző világaihoz kötődnek, szépen kivitelezettek, de a grafika egyes részei nem mindig jönnek át olyan tisztán. A pixelart és az anime-szerű stílusok kombinációja egy szórakoztató, bár néha furcsán kevert élményt ad, amely nem minden esetben működik. A 3D-s karaktermodellek pixelizált szélei dockolt módban különösen zavaróak, ami egy picit rontja az összhatást.

A történet és az offline mód – egy üres váz

Az offline tartalmak között található egy történet mód, de sajnos nem igazán nyújt semmi különöset. Mindössze hét meccs és egy monoton történet, amely minden alkalommal ugyanazt az alapszálat követi. A párbeszédek, mint Noko és Ali beszélgetései, próbálnak egy kis humort adni, de végül inkább csak üres szócséplésnek érződnek. A Tréning mód és a küldetések pedig nem sokkal többet adnak, mint egyszerű kombók gyakorlását.

A játék netkódja azonban viszonylag stabil: az online meccsek között nem volt túl sok késés, bár a Casual és Stealth matchmaking csatornák elég üresek voltak, de a Ranked meccseken mindig találtunk ellenfelet. A lobbyk kreativitása nem éri el a BlazBlue: Cross Tag Battle szintjét, de a versengésre vágyók mindenképp megtalálják a kihívást.