BPM: Bullets Per Minute

A BPM: Bullets Per Minute pedig pontosan ezt próbálja meg összehozni: egy ritmusos FPS élményt, amit akár a buszon is élvezhetsz. A probléma csak annyi, hogy bár a koncepció egy igazi dobás, a Switch, bármilyen szerethető is, nem igazán tudja hozni azt a szintet, amit egy ilyen tempós játék megkövetelne.

A játékmenet: Ha a lövések és a ritmus egybeolvadnak

A BPM: Bullets Per Minute egy olyan világban játszódik, ahol nordikus mitológiai hősként kell szembenéznünk különböző szörnyekkel, miközben a célunk, hogy legyőzzük a hatalmas Nidhoggot. És most jön a csavar: minden, amit csinálsz – legyen szó lövöldözésről, újratöltésről, képességek használatáról vagy éppen ugrásról – mind a zenére kell, hogy történjen. Képzeld el, hogy egy kemény metal zenére kell lövöldöznöd, miközben elkerülöd a támadásokat – hihetetlenül intenzív és szórakoztató, de sokszor egy kicsit frusztráló is. Négy találat, és már a Valhallába is kerülhetsz.

A ritmus szoros figyelése, miközben az ellenségek folyamatosan próbálnak ledarálnia, eléggé megterhelő lehet, de ha egyszer belejössz, a játék valami elképesztően kielégítő élményt ad. A fegyvereknek remek súlyuk van, és az újratöltés a zene ütemére egyszerűen frankó érzés. Ha valakinek túl nehéz a ritmus, szerencsére van lehetőség, hogy lazábban kezeljük a szinkronizálást, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk a ritmus követelményeit, és akkor sima lövöldözős játékként is élvezhetjük.

A karakterek: Különböző stílusok, új kihívások

Minden egyes Valkűrnek más és más képességei és játékmeneti modifikátorai vannak. Az alapkarakter, Göll, egy pisztollyal és 100 életerővel indul, míg Njord nem is használ fegyvereket, hanem varázslatos kezekkel támad. Ha igazán nehéz kihívásra vágysz, próbáld ki Skuldot, aki minden egyes másodpercben veszít az életerejéből, ha nem lősz valakit. Az ő stílusa tényleg nem áll meg, és jól mutatja, hogy a játék igazából arra épít, hogy soha ne állj meg. Minden karaktere egyedi és ad valami frissességet a játéknak, így mindig van miért visszatérni.

A grafika: A látszat néha csal

A játék szép koncepcióval rendelkezik, de sajnos a grafika nem igazán hozza azt a szintet, amit elvárnánk. A magas kontrasztú művészeti stílus jól mutatott volna, de a Switch-en egyszerűen nem tudja hozni azt az élességet, amire szükség lenne, különösen, ha docked módban játszunk. A vizuális részletesség a háttérben elveszik, és sokszor nehéz észrevenni az ellenségeket vagy az upgrade oltárokat a képen. Az egész túl homályos, és ez egy olyan játékban, ami ennyire gyors és intenzív, hatalmas problémát jelent.

Handheld módban kicsit jobb a helyzet, de még így is messze van az optimálistól. Az, hogy ilyen gyenge grafika mellett kell koncentrálnunk a ritmusra, sokszor inkább hátráltatja az élményt, mintsem segítené.

A teljesítmény: Simán fut, de a látvány már nem ugyanaz

Ami viszont igazán jól működik, az a teljesítmény. A játék simán fut a Switch-en, ami alapvető elvárás egy ritmusjáték esetében. Az, hogy ennyire stabilan megy, egy hatalmas pozitívum, hiszen az egész élmény nagyban épít a gördülékenységre. Azonban a grafikai problémák, amiket már említettem, mindent elrontanak, így az egész hangulati élmény nem lesz olyan feszes, mint amilyennek kellene lennie.

Összegzés: A Switch-re nem igazán passzol

A BPM: Bullets Per Minute egy remek játék, ami alapvetően a ritmus és a lövöldözés keverékét próbálja meg a lehető legjobb módon kiaknázni, de a Switch-en egyszerűen nem tudja igazán megugrani a szintet. A karakterek érdekesek, a játékmenet friss, és ha szereted a kihívást, akkor jó szórakozást nyújthat. Azonban, ha a látvány nem zavar, és a ritmus nem a barátod, akkor talán érdemes inkább egy másik platformon kipróbálni. Kár, hogy a Nintendo Switch nem igazán tudja kiaknázni a játék igazi potenciálját.