Demon Slayer -Kimetsu no Yaiba- Sweep The Board!

Bevezetés – Amikor a licenc elégnek tűnik

A Sweep the Board tipikusan az a játék, ami azt mondja: "Ha szereted az animémet, már fél siker, hogy el tudom adni neked". És kezdetben valóban azt éreztem, hogy az anime világához hűen igyekeztek megteremteni egy kis szórakozást. A karakterek, a különböző helyszínek és a játéktáblák mind a sorozat ismert pillanataira építenek, így ha csak a látványvilág vonz, akkor nem fogsz csalódni.

De amint a játékos tényleges interakcióra kerül sor, valami nem stimmel. Az alapötlet – egy társasjáték szerű haladás, ahol mini játékok díszítik a kört – elvben működhetett volna, de a kivitelezés hamar megmutatja, hogy mennyire nem sikerült kiaknázni a potenciált.

Játékmenet – Lassan csordogál, mint egy rossz vízcsap

A játéktábla felépítése, bár különböző tematikákra épül, gyorsan monotonná válik. Mivel a játék alapvetően egy félig-kooperatív élmény, itt nem lesznek azok a klasszikus "szabotáljuk egymást" pillanatok, amelyek annyira szórakoztatóvá teszik a valódi partijátékokat. A legizgalmasabb rész a célba érés, de annak is inkább versenyszerű, mintsem taktikai. Elvégre ha mindketten ugyanoda szeretnétek érni, nincs más opció, mint a gyorsaság. Mivel nincs sok lehetőség a többiek akadályozására (nem lehet csapdákat állítani, nem varázsolhatunk ellenük), az egész folyamat inkább egy elnyújtott unalom.

A mini játékok változatosak, de igazából egyik sem vált igazán szórakoztatóvá. Az olyan játékok, mint a tűzijáték szimulátor bár egy pillanatra érdekesek, hamar elveszítik a varázsukat, és inkább kényszeredett időtöltésnek tűnnek. Az irányítás néha furcsa, és például a kötelezős játék egyáltalán nem adja azt az élményt, amit egy igazi partijátékban keresnél.

Démoni csatározások – A játék egyetlen fénylő pontja

A játéknak mégis van egy kis üdítő színfoltja: a Nagy Démon Csata. Bár maga a csata nem tartogat komoly nehézségeket, mégis szórakoztatóan adja vissza az anime feszültségét. Az irányítás egyszerű: egy kicsit mágikus mozdulatokkal irányíthatjuk a kardunkat, miközben próbáljuk legyőzni a démonokat. Mindez teljesen a sorozat sztorijából származik, és bár nem túl bonyolult, egy-egy pillanatra mégis élvezetes. A baj az, hogy ez az élmény meglehetősen ritkán jelentkezik, és hamar elfelejtődik, ahogy ismét visszatérünk a monotóniába.

Multiplayer – A küzdelem igazi kihívása

A legnagyobb csalódás a Sweep the Board esetében az online mód volt. Próbáltam párszor összekapcsolódni másokkal, de a folyamatos technikai és kapcsolódási problémák miatt szinte lehetetlen volt végigjátszani egy-egy meccset. A laggok, a lecsatlakozások és a folyamatosan megakadt képernyők mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az online élmény hamar fárasztóvá vált. Az offline, helyi multiplayer mód ugyan elvileg élvezetes lehetett volna, de még itt is akadnak frusztráló elemek, mint a túl hosszú várakozási idő, ami minden kör után megnyújtja a játékmenetet.

Záró gondolatok – A Demon Slayer nem elég erős

Ha te is azon anime rajongók közé tartozol, akik azonnal lecsapnak minden új Demon Slayer címre, akkor valószínűleg találsz néhány szórakoztató pillanatot a Sweep the Boardban. A karakterek és a grafikák jól visszaadják a sorozat hangulatát, és a csaták is érdekesek egy ideig. Azonban a játékmenet nem elég mély, a mini játékok nem adnak valódi szórakozást, és az online mód használhatatlanná válik a technikai hibák miatt. Ha nem lenne rajta az anime cím, akkor valószínűleg egy teljesen elfelejthető party játékkal állnánk szemben. Kár érte, mert az alapötlet tényleg érdekes volt.