Crysis Remastered

Ehhez képest most itt fut a Nintendo Switchen – kézben tartva –, és nemcsak hogy működik, de jobban fut és szebben néz ki, mint a 2011-es PS3 és Xbox 360 portok. Ez önmagában kisebb csoda. De ami még fontosabb: a Crysis még mindig piszkosul jó játék.

Vissza Lingshan szigetére

Ha valaki kimaradt volna anno: a Crysis a Raptor Team bevetését meséli el, akik a Lingshan-szigetekre érkeznek, miután amerikai régészek valami nagyon nem evilágira bukkannak, miközben az észak-koreai hadsereg is körbezárja őket. Én Nomad szerepébe bújok, egy nanosuitba öltözött különleges egységes katonáéba, akinek a mindennapi eszköztára olyan apróságokból áll, mint:

• szuperugrás
• falakat szétverő ütés
• láthatatlanság Predator-módra
• páncélüzemmód, ami röhögve nyeli a lövedékeket

Mindezt egy Michael Bay-szintű akcióorgiában, ahol fák repülnek, kunyhók omlanak össze, katonák szállnak a levegőbe, és később még jeges alienekkel is le kell számolni. Egy átlagos munkanap.

Játékmenet, ami meglepően jól öregedett

A Crysis anno a grafikáról volt híres, de visszatérve Lingshan szigetére az lepett meg igazán, hogy mennyire egyben van a játékmenet. A félig nyitott pályák valódi játszóterek: eldönthetem, hogy lopakodok, frontálisan támadok, vagy kreatívan kombinálom a nanosuit képességeit.

Az MI a mai napig kellemes meglepetés. Az észak-koreai katonák fedezékbe húzódnak, bekerítenek, visszavonulnak, ha megszorítom őket – és kifejezetten vicces figyelni, ahogy pánikba esnek, amikor eltűnök a szemük elől, majd a semmiből megjelenve átdobom őket egy korláton.

És igen, a robbanások. Ezekről külön bekezdést lehetne írni. A képernyő megremeg, a környezet szétrepül, a látásom elmosódik – még ma is elképesztően hatásos. Simán versenyben vannak a legjobb videojátékos robbanások címéért.

Nem minden arany, ami alien

A kampány utolsó harmadában, amikor az idegen ellenfelek kerülnek előtérbe, érezhetően csökken a lendület. A Crysis a legjobb formáját akkor hozza, amikor napsütötte partokon és dzsungelekben szívatom az emberi ellenfeleket. Az alienek korrekt kihívást jelentenek, de kevésbé élvezetesek.

Cserébe a kampány feszes. Nincs felesleges sallang, nincs open-world checklist, nincs száz értelmetlen mellékküldetés. Körülbelül tíz óra alatt végigmegy, és jólesően „régi vágású” érzést kelt.

A port: Saber Interactive varázslata

És akkor a lényeg: hogyan fut Switch-en? Meglepően jól. A Saber Interactive – akik a Witcher 3 porttal már bizonyítottak – itt is mesteri munkát végzett. Ez jelenleg a legjobb konzolos verziója a Crysisnak.

• Többnyire stabil 30 fps
• Néha beesik a 20-as tartományba intenzív jeleneteknél
• Új világítási és globális megvilágítási rendszer
• Dinamikus felbontás: dokkolva nagyjából 900p–540p között, handheldben 700p–540p

Igen, néha kicsit elmosódik a kép, főleg nagy akció közben, de összességében tisztább, mint sok más Switch shooter. A Doom vagy a Witcher 3 induló verziójához képest kifejezetten jól állja a sarat.

Vannak hibák: autosave-nél apró akadás, némi pop-in, handheldben a távoli ellenfelek néha nehezen kivehetők, és pár crash is előfordult. De egyik sem rontja le igazán az élményt.

A mozgásérzékelős célzás viszont aranyat ér. A gyro + aim assist kombinációjával Joy-Conon is meglepően jól irányítható, ami nem kis teljesítmény egy ilyen tempójú FPS-nél.

Zárás

A Crysis Remastered Switch-en egyszerre technikai bravúr és időtálló klasszikus. Tizenhárom évvel azután, hogy PC-ket égetett porrá, most kézben tartva játszom vele – és még mindig működik. Nemcsak nosztalgiából, hanem mert a játékmenet, a sandbox szabadsága és az akció ma is élvezetes.

Ez nemcsak az egyik legjobb Switch-port, hanem az egyik legjobb lövölde a platformon. Pont.