Crisis Core Final Fantasy VII Reunion

A történet: Zack Fair, a hős, aki mindig is akart valami többet

A Crisis Core története immár nem csupán egy szórakoztató előzménye a Final Fantasy VII-nek, hanem egy önálló élmény is, amely szorosan követi Zack Fair kalandjait. Zack egy fiatal, magabiztos, és gyakran pofátlan zsoldos, aki a Shinra paramilitáris szervezetének tagja. A történetben megismerjük Zack álmait, amelyben hőssé válna, de persze minden gyorsan bonyolulttá válik, amikor a titokzatos Genesis elárulja a Shinrát, és elindul egy kaotikus, időutazásos és klónozott idegenekkel teli kaland.

A karakterek, köztük Zack és mentorja, Angeal, közötti kapcsolatok igazán meghatóak és segítenek abban, hogy a játék ne csússzon bele a túlzottan klisés vagy komolytalan történetmesélésbe. A párbeszédek és az érzelmi mélység ugyanakkor vegyes érzelmeket váltanak ki, főleg amikor olyan karakterek jelennek meg, akik mintha egy szomorú, dramatizált naplóval mászkálnának. Igen, van benne némi nyálas, giccses pillanat, de az összkép végül mégis rendben van, és a történet minden egyes pillanata igazi érzelmi befektetést igényel.

Játékmenet: Hack and Slash harcok, amik néha túl egyszerűek

A Crisis Core harcrendszere gyors és pörgős, de nem feltétlenül igényel nagy taktikai mélységet. Az egész rendszer inkább a Kingdom Hearts játékokhoz hasonlítható, ahol a gyors gombnyomogatás és a látványos támadások jellemzik a harcokat. Zack kardjának minden egyes ütése dübörög, és a képernyőt is megrázza, amit a játék sikeresen ad át, de néhány ellenség legyőzése szinte már automatikusan megy, ha folyamatosan nyomogatjuk a támadást.

A harcrendszer viszonylag egyszerű, de ezt a játékmenet gyors tempója mégis kompenzálja. Az izgalom a gyorsaságból jön, és bár a harcok időnként kissé egyhangúvá válnak, mégis van valami kielégítő abban, ahogyan minden támadás hatásosnak tűnik, és hogyan követhetjük le a csaták tempóját.

A játék egyik egyedisége a DMW (Digital Mind Wave) rendszer, ami egy olyan “nyerőgép”, ami random képességeket biztosít a harcok közben. Ez egy érdekes ötlet, ami kezdetben furcsának tűnhet, de működik, és amikor szerencsénk van, valóban segít megnyerni egy-egy csatát, amit nem is terveztünk könnyedén megnyerni. A rendszer kicsit véletlenszerű, de igazából nem zavaró, inkább csak egy extra kis meglepetés, amit nem kell túl komolyan venni.

A világ és a grafika: Szép, de nem hibátlan

A Crisis Core vizuálisan szép, és a remake nagyon jót tett neki. Az animációk, a karaktermodellek és a környezetek mind jól festenek, és ha valaha is játszottál az eredeti változattal, akkor jól fogod érezni, hogy a grafika most sokkal tisztább és részletgazdagabb. Azonban az új karaktermodellek néha üvegszerűek, és a harcok közben is úgy tűnhet, mintha egy kicsit több érzelmet vihetnének a mozdulatokba. Az egyes helyszínek viszont jól vannak megtervezve, és Zaun városa kifejezetten hangulatos, ami remekül illik a steampunk világba.

A teljesítmény szempontjából a Switch verzió stabilan fut, és bár a frame rate nem éri el a 60 FPS-t, a játék általában 30 FPS-en fut, és nem tapasztaltunk komolyabb teljesítményproblémákat. A látvány szép, és a harcok során minden egyes ütés, varázslat és animáció élethű, még akkor is, ha nem éri el a jelenlegi generációs játékok szintjét.

Mi működik és mi nem?

A Crisis Core remake egyik legnagyobb erőssége a gyors, izgalmas harcok és a szórakoztató, emocionális történet, ami végig fenntartja az érdeklődést. Az új grafika és a modern játékmenet teszik az élményt még vonzóbbá, de a játékmenet néha túl egyszerűnek tűnhet, és a véletlenszerű DMW mechanika sem mindenkinek fog tetszeni. A játékidő sem túl hosszú, ami egyeseknek előny lehet, de ha valaki hosszabb kalandra vágyik, az csalódhat a rövid játékidő miatt.