Berserk Boy

Igen, 16 bites esztétika, oldalnézetes akció, futurisztikus díszlet – de amit játszás közben érzek, az sokkal inkább egy pörgős, modern arcade flow, nem egy szigorúan kottázott retró gyakorlat. Konzolon ülve, Switch dokkolva, az első órában már világos: ez a cucc gyorsabb, lazább, és jóval szabadabban gondolkodik, mint a hivatkozási alapjai.

Egy történet, ami nem akar túl sok lenni

A sztori a kötelező minimum: gonosz tudós (Dr. Genos), ellenállás, világmegmentés. Kei, a főhős, és a villámló tűzmadár, Fiore együtt indulnak megmenteni a jövőt. Nem ez az oka annak, hogy játszani fogsz vele, de korrektül van tálalva. Rövid párbeszédek, stílusos állóképek, nincs agyonmagyarázás. Kifejezetten üdítő, hogy nem akarja rám önteni a teljes lore-t, csak annyit ad, amennyi összetartja az élményt.

A Berserk Orb: amikor minden felgyorsul

A játék igazi lelke a Berserk Orb rendszer. Ez a villámló gömb nem csak power-up, hanem tempóváltó. Kei egyik pillanatról a másikra válik egy könnyű ütésekkel operáló figurából egy szélsebes, romboló gépezetté. Öt nagy szektor vár, mindegyik saját alstagestruktúrával, és mindegyik végén egy új Berserk forma.

A Flame Orb például konkrétan újraírja a pályák olvasását: fúróként fúródok a talajba, alagutat ások tüskék alatt, visszamegyek korábbi pályákra elérhetetlennek hitt területekért. A harmadik szektor nindzsa-kunais formája teljesen más ritmust ad, inkább run-and-gun, mint közelharc. Ezek nem kozmetikai különbségek – mindegyik forma másképp gondolkodik.

Hub, shop, visszatérés – és működik

A központi hub, a Lab, átlátható és funkcionális. Itt beszélek az ellenállás tagjaival, itt költöm el a pénzt permanens fejlesztésekre: életerő, dash, kombók, sebzés. A bolt kissé drága az elején, de nem érzem kötelezőnek a grindot. Inkább egy biztonsági háló azoknak, akik szeretnek túlfejleszteni.

Van benne egy határozott Metroidvania-véna is: bizonyos területekhez konkrét Berserk képességek kellenek. A visszatérés jutalmazott, EX-missziók nyílnak, elrejtett ellenállókat szabadítok ki. Ez szépen kitágítja a játék terjedelmét, anélkül hogy fárasztóvá válna.

Tempó, flow, kombók

A Berserk Boy igazi ereje a mozgásban van. Gyors, könnyed, folyamatosan előre tol. A Berserk formák közti azonnali váltás vállgombbal már a második szektorban alapkövetelmény. Nem büntet, hanem ösztönöz a kísérletezésre.

A kombórendszer meglepően addiktív. Dash-elek egyik ellenfélről a másikra, ütök, majd a „B” gombbal lököm ki a sokkoló hullámot. Egy jó pályaelrendezésnél simán érzem, hogy akár végig lehetne láncolni egy teljes szakaszt. Az S-rank nem stresszes, inkább jutalom a tiszta játékért. Őszintén szólva, itt jobban működik ez a rendszer, mint néhány Gunvolt-epizódban.

Audiovizuális csomag

Grafikailag nagyon rendben van: erős sprite-ok, élénk hátterek, jó animációk. Van pár forma, ami jobban bejön, mint a többi, de ez ízlés dolga. A zene viszont objektíven erős: Tee Lopes munkája (Sonic Mania) végig húz, lüktet, és pont azt az energiát adja, amit egy ilyen tempójú játéktól várok.

Apró repedések

A pályák néha túl hosszúak. Elintézem a bosst, és azt érzem, hogy itt most vége kéne legyen – de még megyek tovább az exit portálig. A bossok egy része sem elég emlékezetes, támadásaik ismétlődnek, ritkán igazán monumentálisak.

Találkoztam egy glitch-csel is: fúró formában beragadtam a falba, majd egy bizarr „senki földjén” futkároztam a pályán kívül. Egyszeri eset volt, de megmosolyogtató módon a Sonic 2 Master System-verzióját idézte fel bennem.

Zárás

A Berserk Boy nem az árával akar levenni a lábamról, hanem azzal, ahogyan játszik. Egy magabiztos, lendületes indie akciójáték, ami érzi a 16 bites gyökereit, de nem ragad bennük. Arcade-osabb, gyorsabb és kreatívabb, mint sok nagyobb név a műfajban. Vannak apró élei, látszik rajta az indie háttér, de pont ez adja a báját is. Ha szereted a pörgős 2D akciót, ezt kár lenne kihagyni.