Batora: Lost Haven

Na, Batora: Lost Haven egy tipikus példája ennek. Az alapötlet izgalmas, a harcok szórakoztatóak, a döntéseknek súlya van, de a történet és a világ felépítése valamiért sosem ragad meg igazán. Egyértelműen van benne valami, amitől kiemelkedhetne, de mégis, valahol útközben elveszti a lendületet.

Történet és karakterek – Az isekai, de nem igazán

A történet alapja egy post-apokaliptikus Föld, ahol a főszereplő, Avril, akit egy isteni lény két alakja, a nap és a hold erejével ruház fel, nekivág, hogy megmentse a világokat. Az alaphelyzet igazi isekai szituáció: egy átlagos fiatal lány hirtelen hatalmas felelősséget kap, hogy megmentsen mindent, amit ismer. Az ilyen történeteknél mindig ott a potenciál, hogy egy igazán elgondolkodtató dráma szülessen. Sajnos a Batora nem tudja elérni ezt a szintet. A sztori nem elég erős, és Avril, a főhős, egyszerűen nem tudja átadni azt az érzelmi töltetet, amit egy ilyen karakter megérdemelne.

A gond nemcsak a gyenge írásban rejlik, hanem a főszereplő karakterének személyiségében is. Avril folyamatosan próbálja megmutatni, hogy mennyire "menő" és "cool", de inkább fárasztó és hiteltelen, mint bármi más. Ez nagyon rontja a játék érzelmi hatását, hiszen ha nem tudunk kapcsolódni a főhőshöz, akkor könnyen elveszíthetjük az érdeklődésünket a történet iránt is.

Az egyetlen dolog, ami valóban kiemelkedik, az a választási rendszer. Bár maga a történet nem túlságosan mély, vannak olyan pontok, ahol valóban választhatunk egy "jó" vagy "rossz" irányt, és ezek a döntések tartós következményekkel járnak. Az ilyen döntések hozzák el azokat a pillanatokat, amikor tényleg elgondolkodsz, hogy mi lenne a helyes lépés. Bár nem sok ilyen van, ezek a kisebb részek tényleg képesek megragadni.

Játékmenet – A hack ‘n’ slash, ami nem mindent hoz újra

A játékmenet alapvetően egy isometrikus hack 'n' slash, ahol Avril harcol, felfedez és megoldja a különféle rejtvényeket. A világ, amit bejárhatunk, viszonylag lineáris, de néha elágazások is akadnak, ahol extra pénzeket és anyagokat gyűjthetünk, hogy fejlesszük a karakterünket. Az ilyen típusú felfedezés nem új, de legalább a játék próbál valami kis pluszt hozni a standard hack ‘n’ slash élménybe.

A harcok jópofák, de nem igazán hoznak semmi újat. Avril két formában is harcolhat: nap formában közelharci támadásokat, hold formában pedig távolságiakat használ. Ez a mechanika elég dinamikus, és ügyes váltogatásra van szükség a harcok során, hogy minél nagyobb kárt okozzunk az ellenségeknek. Az ellenségek színkódolása jól működik, és egy kis taktikai réteget ad a harcokhoz. A problémám csak az, hogy ez az egész rendszer nem hoz elég újítást ahhoz, hogy izgalmas maradjon a játék végéig. A harc szórakoztató, de hamar repetitívvé válik.

A játékrendszer és a fejlődés – Unalomig ismételhető

Avril szintje egyszerűsített, és alapvetően a harcok közben szerzett tapasztalatokkal fejlődik. Az igazán érdekes része a fejlődési rendszernek a Runes, amelyek különböző statisztikai bónuszokat adnak, de az őket kapcsoló döntések a történetben elég sok hatással vannak. Ez egy érdekes csavar, és jó látni, hogy a választások nemcsak a sztorit, hanem a játék mechanikai oldalát is befolyásolják. A probléma az, hogy maga a játékmenet annyira megszokott, hogy ezek a finomhangolások nem hoznak igazi áttörést.

Vizuális és hangzásbeli élmény – Mi a helyzet a grafikával?

A játék grafikája elég tetszetős, bár nem kiemelkedő. A stílusos, kissé karikírozott art direction jól passzol a játékmenethez, de a képernyőn való megjelenítés nem mindig hozza ki a legjobbat a Switch-ből. A grafika kicsit homályosabbá válik handheld módban, ami sajnos elvonja a figyelmet a harcokból, különösen, amikor egy csomó dolog történik egyszerre. A vizuális stílus egyébként nem rossz, de nem hozza azt a WOW hatást, amit egy ilyen típusú játék esetében elvárnék.

A zenei aláfestés egyértelműen a játék egyik erőssége. A zenét Ron Fish szerezte, aki olyan játékok zenéjén dolgozott, mint a Batman: Arkham sorozat vagy a God of War. A zenék segítenek megerősíteni az akciót és az érzelmi pillanatokat, és ha nem is vásárolnám meg őket önállóan, a játékhoz remekül passzolnak.

Zárás – Egy nem kihagyhatatlan, de szórakoztató játék

A Batora: Lost Haven tele van ígéretekkel, de a megvalósításban nem mindig sikerül hozni azt a szintet, amit egy ilyen típusú játéktól várnánk. A harcok szórakoztatóak, a választások érdekesek, de a történet és a világépítés nem tud kellően magával ragadni. Ha szereted az akció-RPG-ket, érdemes kipróbálni, de ha valami igazán maradandót keresel, akkor talán jobb más irányba nézelődni.