Mi történik, ha egy *twin-stick shooter* találkozik egy ritmusjátékkal? Valószínűleg valami olyasmi, mint a *Soundfall*. A Drastic Games első projektje próbál valami igazán egyedit alkotni, de nem minden téren sikerül. A ritmus és a lövöldözés összekapcsolása olyan, mintha két különböző játékot akarnál játszani egy időben. Van, hogy ez remekül működik, de néha inkább csak frusztrál, hogy mindkét mechanika nem akar harmonikusan együtt működni.

Soundfall
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Kellemes, de nem tökéletes. A zenei alapú akció izgalmas, de a ritmus és lövöldözés nem mindig találkozik jól. Az újrajátszhatóság és a loot rendszer viszont egy erősebb motivációt ad.
Mi történik, ha egy twin-stick shooter találkozik egy ritmusjátékkal? Valószínűleg valami olyasmi, mint a Soundfall. A Drastic Games első projektje próbál valami igazán egyedit alkotni, de nem minden téren sikerül. A ritmus és a lövöldözés összekapcsolása olyan, mintha két különböző játékot akarnál játszani egy időben. Van, hogy ez remekül működik, de néha inkább csak frusztrál, hogy mindkét mechanika nem akar harmonikusan együtt működni.
A történet és a játékmenet
A Soundfall története nem éppen a mély dráma műfajába tartozik, de legalább próbál kedves és könnyed lenni. A főszereplő, Melody, egy balszerencsés barista, akinek hatalmas zenei tehetsége van, de eddig sosem tudta igazán kiaknázni. Egy reggel aztán egy varázslatos zenei világba, Symphoniába kerül, ahol a zene születik. De nem minden a harmónia, mivel egy gonosz erő, a Discordianok fenyegetik a zenét. Melody és barátai pedig felveszik a harcot a zűrzavar ellen, mint a Harmónia őrzői.
A történet alapvetően egy kedves, könnyed sztori, ami sokszor inkább háttérbe szorul, hogy a játékélmény domináljon. Persze egy-egy animált jelenet mégis feldobja a cselekményt, de nem mondanám, hogy különösebben maradandó hatással lenne ránk. Ha a sztori nem érdekel, akkor a szabad játék mód is rendelkezésedre áll, ahol a történet teljesen elhagyható, és csak a zenére és a harcra koncentrálhatsz.
A ritmus és lövöldözés keveréke
A játékmenet valójában egy érdekes próbálkozás. Soundfall nemcsak egy szimpla twin-stick shooter, hanem minden egyes harc alapvetően a ritmusra épül. Minden pálya egy-egy új zenei számot tartalmaz, és ha a lövéseidet pontosan a ritmusra indítod, akkor extra sebzést érhetsz el. A problémák ott kezdődnek, hogy nem minden ellenség támadása illeszkedik a zenéhez. Ha éppen el kell dodgolnod valamit, az előfordulhat, hogy a zene ütemét nem tudod követni, és az adott pillanatban nem tudod időzíteni a mozdulataidat. Ez pedig frusztráló, főleg a nehezebb szakaszokon.
A játék legtöbbször szórakoztató, amikor könnyedebb helyzetekben játszol, és van időd megvárni a következő ütemet, de amikor a tempó felgyorsul, akkor gyakran úgy érzed, hogy két különböző játékot próbálsz egy időben játszani. A lövöldözés nem mindig illeszkedik tökéletesen a ritmushoz, és nem minden harci pillanat passzol a zenére. Egy kis szinkronizálás és finomhangolás nem ártott volna, hogy a ritmus és a harc ne ütközzön egymással folyamatosan.
A karakterek és loot rendszer
A játék viszont kárpótol a loot rendszerével. A különféle fegyverek (mindegyik valamilyen hangszerhez kapcsolódó témájú) különböző statisztikákkal és modifier-ekkel rendelkeznek, ami igazi szórakozást adhat, miközben próbálod újra és újra végigjátszani a szinteket. A Borderlands-stílusú loot rendszer pedig szintén segít abban, hogy egy-egy fegyver még értékesebbé váljon, és elérd a magasabb szintű lootokat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az Soundfall viszonylag magas újrajátszhatósággal bír.
A karakterek között is van különbség, mindenki más-más játékmenetet kínál. A különböző karakterek erősségei még több mélységet adnak a rendszernek, így az RPG elemek is jól megférnek a zenei akcióval. A helyi és online kooperatív módok lehetősége is egy plusz élményt ad, bár az alapvetően inkább egy szóló játékélményre épít, mint a kooperatív mókára.
Zene és vizuális élmény
A zenei rész a Soundfall egyik legnagyobb erőssége. A soundtrack olyan különböző műfajokat ölel fel, mint a metal, salsa, jazz, pop punk és EDM, így tényleg mindenki találhat benne kedvére valót. A dalok jól passzolnak egymáshoz, és bár nem minden szám egy igazi sláger, összességében erősen megfogják a figyelmet. A vizuális megjelenítés már nem ennyire kiemelkedő, bár a világ érdekes és színes, a karakterek és az ellenségek idővel egyhangúvá válnak. A különböző pályák tematikája aranyos, de az ellenségek dizájnja eléggé sablonos, és néha zavaróak a színváltoztatások.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01EGYEDI JÁTÉKMENET: A RITMUS ÉS LÖVÖLDÖZÉS ÖTVÖZÉSE EGY FRISS ÉS EGYEDI ÉLMÉNYT AD
- 02KIVÁLÓ SOUNDTRACK: A VÁLTOZATOS ZENEI MŰFAJOK MINDENKI SZÁMÁRA TARTOGATNAK VALAMIT
- 03JÓ LOOT RENDSZER: A FEGYVEREK ÉS KARAKTEREK FEJLESZTÉSE PLUSZ MOTIVÁCIÓT ADNAK A JÁTÉKHOZ
KRITIKUS_HIBÁK
- 01RITMIKAI FRUSZTRÁCIÓ: A LÖVÖLDÖZÉS ÉS A RITMUS NEM MINDIG MŰKÖDIK JÓL EGYÜTT
- 02VIZUÁLIS UNALOM: AZ ELLENSÉGEK DIZÁJNJA HAMAR EGYHANGÚVÁ VÁLIK
- 03SZEMÉLYRE SZABOTT RITMUS: A JÁTÉKMENET NEM MINDIG KÖVETI PONTOSAN A ZENÉT, ÍGY A HARC ÉS A RITMUS SOKSZOR ÜTKÖZIK































