The Centennial Case: A Shijima Story

A történet – Gyilkosságok, titkok, időutazás

A történet középpontjában Haruka Kagami, a híres krimiíró és Eiji Shijima, egy tudós áll, aki a sejtek öregedési folyamatát kutatja. Miután egy csontvázat találnak Eiji családi birtokán, Haruka elindul vele, hogy felderítsék a gyilkosságok rejtélyét, amelyek a családot sújtják. Az egész egy klasszikus bűnügyi regény, tele titkokkal és bonyolult összefonódásokkal, amelyek egy évszázadon átívelnek.

A játék egyik érdekes húzása, hogy a gyilkosságok nemcsak a jelenben zajlanak, hanem történeteket olvasunk, amelyek régen történtek, és ezek a múltbéli bűnesetek segítenek összerakni a fő történet fonalát. Ez a módszer rendkívül szórakoztató, és némi Netflix-es hangulatot ad hozzá, amitől még inkább kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz a következő titok.

A színészi játék – Kiváló előadók

A színészek fantasztikus munkát végeznek, és szórakoztató, hogy ugyanazok az arcok több szerepben is megjelennek. Nanami Sakuraba például Haruka karakterét játssza, de egy másik időszakban Yoshino Shijima szerepét is eljátssza. Az egész szereplőgárda elképesztő tehetséggel játszik, és egy pillanatra sem érezzük úgy, hogy összekevernénk a karaktereket, pedig az időbeli ugrások miatt ez könnyen előfordulhatna.

Játékmenet – Túl sok pihenő, de mégis szórakoztató

A játékmenet három szakaszra oszlik: Az Incidens fázis, ahol a gyilkosságot kell megérteni, a Hypotheses fázis, ahol a nyomokat kell összepárosítanunk, és végül a Solution fázis, ahol a gyilkos kilétét felfedhetjük. Az első szakasz igazából csak egy filmes bevezető, ahol a dialógusokat és a nyomok gyűjtését irányítjuk, de sokszor ezek a szakaszok inkább zavaróak, mintsem segítenek a történetbe való belemerülésben.

A valódi probléma a Hypotheses fázisban van. Itt egy egyszerű kirakós játék formájában kell a nyomokat elhelyeznünk egy rácson, ami sokkal inkább tűnt időhúzásnak, mintsem szórakoztató interakciónak. Bár gyakran tudtuk, hogy mi történt és ki a gyanúsított, mégis az időnként szükséges 20 percnyi húzás és ejtés a nyomokkal elég frusztráló tudott lenni. Ez a fázis nagyon lelassítja a játékmenetet, amit nehezen tudtam hová tenni.

A Solution fázis viszont kárpótol, mivel itt a drámai zene aláfestésével végre elérkezünk a gyilkos leleplezéséhez. A választási lehetőségek néha zavarosak voltak, és előfordult, hogy egy kis tévedés után ismételhettük meg a nyomozást. Az egész szakasz érzése viszont megadja azt az adrenalint, amit egy igazi krimi megoldása adhat, és amikor sikerült helyesen választani, igazi hősként érezhettük magunkat.

A befejezés – A titokzatos gyilkos és a szórakoztató dráma

A The Centennial Case: A Shijima Story egy igazi guilty pleasure, amely olyan, mintha egy gyilkos rejtélyes drámát néznénk, amely interaktív elemeket tartalmaz. Bár a játékmenet sokszor lelassítja a történet gördülékeny áramlását, mégis annyira szórakoztató, hogy nem tudtam abbahagyni, és minden egyes epizód végén kíváncsian vártam a következőt. A gyilkosok leleplezése, a drámai jelenetek és a felfedezések mind egy összetett történetet alkotnak, amely a végére teljesen leköti az embert.