Képzeld el, hogy egyszerre kell egy 2D platformerben ugrálnod, miközben egy top-down puzzle világban is navigálsz. Bonyolultnak hangzik, ugye? De *Toodee and Topdee* valami hihetetlen módon megoldja mindezt. A játék egy igazi kreatív bomba, ami egy gyors, ötperces játékkonzultációból nőtte ki magát egy igazán szórakoztató, időtálló puzzlerré. Az ötlet egyszerű, mégis zseniális: a játék két világot vegyít, és mindkettőt remekül használja.
Mi lenne, ha a *Demon Turf* legnagyobb hibáját, a borzasztó harcrendszert egyszerűen kidobnánk, és csak a tiszta platformer élményt hagynánk meg? Hát, pontosan ezt tették a *Demon Turf: Neon Splash*-ban, és csodálatos lett. A játék már az első percben megmutatja, hogy mit tud: igazi parkour mestermunka, amit még azok is élvezni fognak, akik a főjátékot az unalmas harcrendszer miatt dobták félre.
Mi történik, amikor egy hercegnő egy tankra szerelt kastélyt pörget egy ellenséges erőd felé? Igen, valami ilyesmi a **Gotta Protectors: Cart of Darkness**! Az első pillanattól kezdve teljesen egyértelmű, hogy a játék nem akar komolyan venni minket – de szerencsére mindezt nem a hagyományos értelemben vett zéró komolysággal, hanem pörgős humorral és tisztességes játékmenettel tálalja. Szerintem nem sok olyan játék van, ami ekkora szeretettel és egyedi ötletekkel mer nyúlni a **'80-as évek videojátékos nosztalgiájához**, és azóta sem találtam olyan, ami ennyire jól vegyíti a *strategic mayhem*-et egy csipetnyi agyzsibbasztó őrülettel.
A *Triangle Strategy* körül felizzott beszélgetés szerintem tök jogos volt: mennyire kell egy RPG-ben a testreszabás, és mennyire jó, ha a játék „megmondja”, ki vagy, mit tudsz, merre fejlődsz? A *Triangle*-ben minden eléggé sínre van rakva: fix kasztok, előre megírt szerepek, a fejlődés meg szépen, fegyelmezetten kanyarodik a tervezők által kijelölt úton. Van, akinek ez megnyugtató. Nekem néha túl steril.
Na jó, legyünk őszinték.