Potion Craft: Alchemist Simulator

A felállás egyszerű és szerethető: egy „ye olde” falucska alkimistája vagyok, boltot vezetek, naponta gyűjtöm az alapanyagokat, keverek, főzök, majd kiszolgálom a környék népét. Jön a paraszt, jön a vadász, jön a harci mágus, aztán néha valaki sokkal sötétebb szándékkal. Nekem pedig dönteni kell, hogy milyen alkimista akarok lenni.

Morál, lombik, rutin

Van egy laza erkölcsi rendszer: ha gonosz ügyfeleket szolgálok ki, romlik a hírnevem, és egyre kétesebb arcok találnak meg. Nem ez a világ legmélyebb morálmechanikája, de pont elég ahhoz, hogy időnként elgondolkodjak: tényleg megéri ezt a főzetet elkészíteni?

A játékmenet fejezetekre bontott, és igen, repetitív. De az a fajta repetitív, amit a szimulátoros veteránok szeretnek. Minden egyes hozzávalót külön kell beszerezni vagy megvenni, ledarálni, megfelelő arányban keverni, majd melegíteni. Ezek a lépések szó szerint mozgatják a főzet ikonunkat egy térképen, ahol különböző hatások, akadályok és titkos receptek rejtőznek. A köd felszáll, az útvonal kirajzolódik, és megvan az a „aha” érzés, amikor összeáll a recept.

Fejlődés – inkább mennyiség, mint mélység

A gond ott kezdődik, hogy a játék alapvetően nem változik. Ahogy haladok előre, a főzetek nehezebben elérhetők, de maga az alkímia nem válik komplexebbé. Ugyanazok a vevők jönnek minden nap, ugyanazok a kereskedők, csak a kérések lesznek kicsit specifikusabbak. A valódi fejlődés a receptkönyvben lakik: rengeteg ital főzhető, és mind személyre szabható. Ez önmagában elég lehet azoknak, akik szeretnek mindent kimaxolni, de hosszabb távon nekem hiányzott egy erősebb tempóváltás.

Switchen főzve: túl híg lett

És akkor beszéljünk a Switch-verzióról. Sajnos nem kerülhetem meg: Potion Craft nem érzi jól magát Nintendo konzolon. A szövegek kicsik, az ikonok nehezen olvashatók, akadálymentesítési opciók gyakorlatilag nincsenek. A gombos irányítás kényelmetlen, annyira, hogy a játékidőm nagy részét inkább érintőképernyőn játszottam – ami azért elég beszédes.

Ráadásul voltak technikai gondok is. Többször előfordult, hogy amikor a vizeskorsóval vissza akartam húzni a főzetet a térkép közepére, a játék egyszerűen összeomlott. Újraindítás, napi haladás elveszítve. Részben segített egy rendszerrestart és némi tárhelytakarítás, de ettől még frusztráló maradt. Az indítási töltési idők sem rövidek, ami egy ilyen nyugodt, „cozy” játéknál különösen megtöri a flow-t.

A max szintű főzetek elkészítése pedig precíz pozicionálást igényel. Switchen, kontrollerrel ez sokszor inkább idegpróba, mint kihívás.

Kinek való mégis?

Mindezek ellenére nem mondanám, hogy a Potion Craft rossz játék. Sőt. A rajzolt stílus gyönyörű, a zene megnyugtató, az egész atmoszféra hívogató. Azoknak, akik imádják a kísérletezős, rendszerközpontú szimulátorokat, és hajlandók elnézni a technikai és kezelési döccenőket, igazi kincs lehet. Csak éppen nem Switchen.

Összegzés

A Potion Craft egy szerethető, ízléses alkímiaszimulátor, ami a megfelelő közönségnek aranyat érhet. Csak épp Switchen ez az arany kissé ólomízű. PC-n vagy egérrel valószínűleg sokkal jobban csúszik ez a főzet.

Értékelés: 6 / 10