Hammerwatch II

A történet: Bosszú és zűrzavar

A Hammerwatch II története elég egyszerű, egy kicsit túl gyorsan előreugró szál: a világot romba döntött sárkányok és egy hatalmas necromancer uralja, te pedig egy újabb küldetést kapsz, hogy megmentsd a királyságot. A probléma ott kezdődik, hogy bár a világban zajlanak az események, valahogy senkit nem érdekel igazán, hogy te mit csinálsz. Még a király sem igazán reagál arra, hogy legyőztél egy sárkányt, inkább csak egy lapos köszönetet ad, és már ott is van a következő feladat. Mivel a NPC-k semmilyen módon nem reagálnak a tetteinkre, a történet elveszti a súlyát, és ez egyértelműen rontja az élményt.

A történet pörög, de nem igazán köt le, és mivel egy akció-RPG-ről van szó, nem is igazán figyelsz rá, hogy mi történik a világban. Igazából semmi nem történik, ami igazán átélhetővé tenné a sztorit, így a játéknak nem marad más választása, mint hogy a harcra és a grindra fókuszáljon. Ez működhet, de az érzelmi kapcsolatot a játékkal nem tudja igazán megteremteni.

Harc: Káosz és kombo

A harcok igazából remekül kezdődnek, és a lehetőségek számosak, de gyorsan kiderül, hogy az egész kicsit kiszámítható. Mivel az irányítás egyszerű (bal joystick a mozgáshoz, jobb a célzáshoz), a harcok szórakoztatóak, viszont a harci rendszer nem változik igazán, és hamar rájössz, hogy egy-egy jól megidőzített támadás, azaz a kombozgatás az, ami dominálni fog. Szórakoztató, hogy minden karakternek saját stílusa van, és hamar kifejlesztheted azokat a taktikákat, amikkel könnyedén elbánsz az ellenfelekkel, de a harc egy idő után elég unalmassá válik.

A játék legnagyobb előnye a káoszban rejlik: ha nekivágsz egy csatának, minden a pillanat hevében dől el, és az egész harcrendszer ad egyfajta szabadságot, ami kifejezetten élvezetes. Viszont a harcok gyorsan ismétlődnek, és bár minden egyes találkozás során új ellenfelek jönnek, a győzelmek ugyanolyan simák maradnak, ha megtanultad a megfelelő kombót.

A dungeonok: Unalom és monotónia

A dungeonoknak ugyan van egyfajta szórakoztató felfedezés jellege, de hamar kiderül, hogy a dizájn szinte ugyanaz minden egyes területen. A különböző színek és ellenségek változtatása nem menti meg a helyzetet: minden szint egy kicsit olyan, mint az előző. A játék során sokszor kell végigsétálnod ugyanazon a területen, és bár az új küldetések és a loot lehetőségek érdekesek, hamar belesétálsz a grindolás csapdájába.

Ezen kívül az, hogy a halál 20%-os pénzbírsággal jár, csak arra ösztönöz, hogy a játék teljesen kezelhetetlenné váljon, mivel minden egyes próbálkozás egy újabb akadályt jelent, amit magadnak kell legyőznöd. A különböző ellenfelek is elég egysíkúak, és a harcok végén sokszor csak a loot az, ami igazán visszatart.

Technikai problémák: Framerate és menü navigálás

Ha már a technikai problémákról van szó, a framerate esése igazi letartóztatás a szórakozásban. A nagyobb dungeonokban, ahol sok ellenség és effektek jelennek meg, a framerate 20 fps alá is eshet, ami azért elég zavaró, ha a cél egy pörgős akciójáték lenne. A menü kezelés is igazi kínzás, mivel az egérmozgás a felszerelés cseréjekor és a szintlépésnél szinte pontatlan, és nem igazán segít a gyors navigálásban.

A töltési idők is idegesítőek, mivel minden új területre való belépésnél legalább egy hosszú töltőképernyőt kell átvészelni, ami eléggé meglepő, ha a játék nem éppen egy AAA produkció. Képzeld el, hogy miközben betöltöd a következő területet, kétszer is leáll a játék. Az sem segít, hogy a helyi kooperatív játék is csak online érhető el, ami egy szórakoztató játék esetén elég csalódás.