Batman: Arkham Trilogy

Aztán egy reggel felkeltem, és ott volt: a három, már-már legendás játék egyetlen csomagban. Ha valaha is álmodtál arról, hogy a Dark Knightot a zsebedben hordozhatod, most épp itt a lehetőség. De... és itt jön a de, a Switch nem igazán a Batmobilja, ha érted, mire gondolok.

A Játékélmény: Ahogy A Batmobil Törik

Kezdjük az elején: Batman: Arkham Asylum. Nos, a 2009-es alapjátékról beszélünk, és az ismerős érzet megvan. Ha szeretted a PS3-as verziót, akkor itt is elérheted ugyanazt a sötét, beszippantó atmoszférát, aminek köszönhetően képesek voltunk hónapokig kémkedni és verni a gonoszokat. És itt jön az első pofon, a Switch. Az aszfaltot még kicsit lecsiszolták, az FPS stabilan 30 körül, de az egész olyan… fáradtnak tűnik. Néhány textúra pop-in, apróbb stutterek, mintha egy régi kockásflanell inget vennél fel, amit az évek során jól megviseltek. De hát, jól van, nem vagyunk már gyerekek, tudjuk, hogy a Switch nem egy erőmű. Viszont amikor elindulsz egy szobából, és épphogy a játék helyére ugrik be a folyosó vége, azért egy kicsit szomorkodsz.

Batman: Arkham City már más tészta. Hát itt aztán elgondolkodtam: "Mi történik itt?!" Az open world, a gyönyörű színek, Gotham sötét egén a napfény táncol, és mintha egy másik játékról beszélnénk. Az Arkham Cityt többnyire nagy világgá nőtt és tágasabb lett, a csatákat is sokkal pörgősebbé tették. Ahogy repülsz a magasban, a Gotham fényei alatt, azt érzem, hogy na, ez az igazi Batman-élmény. Hogy is mondjam, mikor egy játék ennyire jól megmutatja azt a feszültséget és szabadságot, amit a karaktereivel élhetünk át, egy pillanatra elfelejtem, hogy éppen egy Switch konzolon játszom.

Persze, nem mentes ez se hibáktól. A grafika azért nem olyan éles, mint egy PS4-en, és azért néhány akadás azért belefért. De valahogy, amikor ott vagy az ablakpárkányon, és a titkos nyomozós részekben vadászol a bűnözőkre, akkor az élmény elviszi a napot. Igen, elég jól hozza a formát, hogy egy csomó órát beleöljek.

De aztán, elérkezünk a csúcsra, vagy inkább a legmélyebb pontra: Batman: Arkham Knight. Oh boy… ezt nem tudom máshogy mondani, mint hogy ez egy teljes katasztrófa a Switch-en. Komolyan, mintha a Batmobil próbálná felvenni a tempót a Switch-sel, és mindkét fél szenvedne közben. Az irányítás szaggat, a grafikák összeomlanak, és a frame rate? Azt elfelejthetjük. Ha az Arkham Knight egyszerűen csak rossz lenne, akkor azt mondanám, hogy elég, ha nem játszunk vele, de itt tényleg játszhatatlan. Az egész egy ekkora lehangoló csalódás, hogy szinte megölelem az Arkham Asylum és City portját, amik legalább rendesen futnak.

Mi Működik, Mi Nem

Mi Működik

• Batman: Arkham Asylum és Batman: Arkham City jól működnek. A játékmenet olyan, mint régen, és a Switch képes elérni azt az élményt, amit vártam.
• Az irányítás pörgős, a harc még mindig a legjobb, amit szuperhősös játékban látni lehet.
• Gotham városa tényleg eleven, és a szabad mászkálás, repkedés nem okoz csalódást.
• A történet mindkét játékban elkap, és bár nem a legnagyobb világokat látjuk, mégis olyan hatást kelt, mintha egy kicsi, de sűrű univerzumban élnénk.

Mi Nem Működik

• Batman: Arkham Knight egyszerűen játszhatatlan ezen a platformon. Ezt nem tudom máshogy mondani.
• A grafikai hibák, a textúra pop-inek és a frame rate ingadozások nemcsak zavaróak, hanem elrontják az egész élményt.
• A Batmobil szakaszok nemhogy nem hoznak újat, hanem egyenesen visszahúzzák a játékmenetet. A tankos harcok túl hosszúak és unalmasak.
• Az egész Arkham Knight port igazi rohamot vált ki, és megkérdőjelezi, hogy miért is tették be ezt a Switch-re.