SteamWorld Build

Játékmenet: Kezdetben egyszerű, de hamar bonyolódik

A SteamWorld Build alapvetően egy városépítő játék, de egy kis csavarral. Kezdetben az egész nagyon egyszerű: házakat építesz, nyersanyagokat bányászol, dolgozókat alkalmazol, és próbálod minél boldogabbá tenni őket. Minden jól működik, és a játék szép fokozatosan vezet be a rendszerekbe. Amíg a házakat és a szolgáltatásokat építgeted, nem igazán van bonyodalom – szép, pörgős, szórakoztató, szinte könnyű.

De ahogy egyre jobban belemerülsz a játékba, rájössz, hogy rengeteg titok vár rád. A házak lakói, a kis robotok nemcsak hogy fejlődnek, hanem egy új szintre léphetnek, az Engineer (mérnök) státuszba kerülhetnek. És ahogy egyre több dolgot fedezel fel – mint például a kereskedelmi vonatok vagy az alsóbb rétegekben lévő bányák – úgy kezded el érezni, hogy a játék valami egészen szórakoztató és bonyolult rendszert épített fel. A városod építése valójában a legkevesebb, mert a fő célod a föld alatti bányászattal összefonódik.

Az alsóbb rétegek: Bánya, szörnyek és... rengeteg probléma

A bányák a játéknak egy külön, szinte különálló világot adnak. Egy-egy városépítős szakasz után átugorhatsz a bányába, és onnan folytathatod a munkát. Az egész elképesztően jól van megoldva – ha azt mondom, hogy egy szinte azonnali átmenet történik, akkor tényleg szó szerint arról van szó, hogy a játékon belül a bányák és a város szinte zökkenőmentesen kapcsolódnak egymáshoz.

De persze nemcsak az a cél, hogy nyersanyagokat bányásszunk, hanem a bányák védelme is fontos szerepet kap. A szörnyek megjelenésével a játéknak van egy kis RTS-ízű vonása, amikor el kell gondolkodnod, hogy hogyan védheted meg a munkásokat és hogyan szervezheted meg a védelmet, miközben a bányát is próbálod biztonságban tartani. Az Aristobots (a legmagasabb rangú robotok) segítségével tudsz olyan védelmi struktúrákat építeni, mint tornyok, hogy megbirkózz a szörnyekkel.

A grafika és a teljesítmény: A Switch határait feszegetve

A játék grafikai minősége egyértelműen a Switch-tel kapcsolatos kompromisszumok áldozata. A felbontás alacsonyabb, és a részletesség sem olyan szintű, mint más platformokon, de mivel a játék távlatból zajlik (és nem szükséges mindig szoros zoom), a grafikát sikerült úgy optimalizálni, hogy az teljesen élvezhető maradjon. Ha épp nem túlterhelt a képernyő, akkor simán fut, és bár a játék 30 FPS-re van limitálva, a szórakoztató élmény nem romlik el. Az irányítás kényelmes, bár a touchscreen nem kerül kihasználásra, és ha dokkos módban játszol, akkor egy kis UI testreszabás még jól jött volna.