**A *Darkwood* nem a szokásos borzongásra építő horrorjáték, hanem egy olyan túlélő tapasztalat, amelynek minden sötét pillanata egyre inkább arra emlékeztet, hogy nincs menekvés.** Az, hogy folyamatosan küzdesz a világ ellen, miközben saját magadat is megpróbálod összeszedni, csak hogy túlélj egy-egy éjszakát, olyan erős érzéseket kelt, amelyek az igazi pszichológiai túlélésről szólnak.
A hatalmas robotok mindig is gyengéim voltak. Metal Gear, Armored Core, Xenoblade X – mind ugyanarra az ősi ösztönre játszanak rá: repülni, rombolni, és közben rettenetesen menőnek kinézni. A Switch ezen a téren eddig inkább ígéretekkel volt tele, ezért a Project Nimbus: Complete Edition elé komoly elvárásokkal ültem le. A kezdés meggyőző volt. A folytatás már kevésbé.
Mi lenne, ha a **Castlevania** sorozat legjobb darabjai egy gyűjteményben landolnának, és te végre megint átélnéd azokat a legendás kalandokat, amiket gyerekként az éjjeli lámpa fénye mellett játszottál?
Van valami különleges abban, amikor egy klasszikus 2D-s shoot’em up játékot játszom, és azt érzem, hogy bár a műfaj sokat változott, még mindig képes a régi varázslatot hozni.
Valamikor a 2000-es évek elején a **hack and slash** játékok igazi népszerűségnek örvendtek.