Mi történik, amikor a legváratlanabb helyeken találkozol egy szórakoztató, ügyességi platformerrel, ahol a grafika nem próbálja elvonni a figyelmedet, hanem inkább a játékmenetre összpontosít?
Szeretnék egy őszinte pillanatra megállni, és mindenki figyelmét felhívni, hogy **nem minden ritmusjáték egyformán szórakoztató**. És a *Cytus α* nem csak szórakoztató, hanem sokszor olyan élményeket hoz, amik már nem is feltétlenül meglepők a ritmusjátékok világában. De ne rohanjunk ennyire előre, engedjétek meg, hogy fokozatosan felépítsem a helyzetet.
A Darksiders: Warmastered Edition Switch-en nekem olyan, mint amikor előveszel egy régi, kissé túljátszott képregényt: tudod, hogy nem a finomságairól híres, mégis jólesik belemerülni abba a nagy, teátrális „most aztán tényleg minden lángol” hangulatba.
Képzeld el a régi szép idők Metroidvania-szerű világát: egy kis hős, egy zsáknyi képességgel, egy gonosz világ, amit meg kell menteni.
A SteamWorld Quest úgy szippantott be, mintha egy vasárnap délutáni társasjáték-partiba csöppentem volna, csak itt a dobókockát reflexből kontrollerre cseréltem.