Blades Of Time

Ha nem emlékszel pontosan, akkor elég csak egy pillantást vetni az X-Blades-re, vagy éppen a Devil May Cry-ra, és máris előjönnek azok a képek, amikor az akció és a látványosság mellett a történet és a játékmenet is hatással volt ránk. A Blades of Time ezt próbálja továbbfejleszteni, de sajnos a végeredmény inkább csak egy felületes kísérlet, amit a tökéletlen irányítás és a nem túl kreatív játékmenet ront le.

A Játékmenet: Idő Manipuláció, De Túl Sok Hiba Közben

A Blades of Time alapmechanikája egyértelműen érdekes: az idő manipulálása, a játék egyik központi eleme. Ha visszatekintünk a régi Prince of Persia: The Sands of Time-ra, akkor láthatjuk, hogy ez a mechanika már nem egy mai újítás, de azért még mindig képes szórakoztató és izgalmas pillanatokat adni. A problémák azonban ott kezdődnek, hogy az irányítás és a harcrendszer nem igazán képes kiszolgálni a játékos igényeit. A harci kombinációk gyakran nem működnek, a támadások laggolnak, és a sebesség érzése sem az igazi.

Ayumi, a főhős, elvileg egy acrobata kalandor, aki egy sziget mélyére merészkedik, hogy felfedezze a kincseket és veszélyeket. Bár a karakter jól kinéz, és van egy kis Lara Croft-os stílusa, az akciók nem elég dinamikusak. A puzzle részek és az ugrándozás is inkább egyszerűek, mintsem elgondolkodtatóak. Az idő manipulatív mechanikája egyedülálló, de annyira kényszerítve van, hogy hamar elveszti a varázsát.

A Történet: Üres Kaland, Ami Nem Igazán Ragad

A történet, ha egyáltalán így nevezhetjük, egy tipikus kaland arról, hogyan próbálja meg Ayumi és társai megoldani a sziget rejtélyeit. Sajnos a cselekmény nem hoz semmi különlegeset. Az NPC-k nem igazán mélyek, és bár az ellenségek változatosak, a harcok, ha nem is unalmasak, de egy idő után mindegyik hasonlónak tűnik. Az egész történet valahol a háttérben marad, miközben az időszervező mechanizmusokat próbáljuk kihasználni, hogy újra megoldjunk egy-egy feladatot. A cél egyszerű: túlélni és előre jutni, de valahol hiányzik a tét, amivel igazán megszerethetjük a játékot.

A Grafikák: Nem Rossz, De Van Hová Fejlődni

A játék vizuálisan egyértelműen hozza a korát, de nem emelkedik ki a többi hasonló cím közül. A térbeli animációk és az effektek talán szépek, de a karakterek mozgása és a harci jelenetek nem elég dinamikusak ahhoz, hogy igazán lenyűgözzön. Az idő manipulálás egy érdekes koncepció, amit a látványok próbálnak tükrözni, de az egész nem igazán kelt valósághű benyomást.

A háttér és a környezet az elején még lenyűgöző, de a szigeten tett felfedezés hamar visszatérő motívumokba torkollik. Ha az alapvető világ kialakítása jól sikerült, a karakterek és az animációk elég egysíkúak. Ha túl közel mész a részletekhez, akkor egyszerűen túl simák és gépiesek lesznek.

A Multimédia és A Hangulat: Együtt A Harc És A Zenék

A zene szépen passzol a játék világához, de nem igazán érdemel olyan figyelmet, mint a klasszikus hack and slash játékok zenéi. Az effektek és a háttérzene illeszkednek a sziget rejtélyéhez, de nem annyira emlékezetesek, hogy hosszabb távon is megőrizzék a játék élményét. A harcok dinamikáját nem igazán emelik ki, inkább csak segítenek aláfesteni az eseményeket, amit sajnos a többi probléma tompít.

Zárás: Az Idő Korlátozott

A Blades of Time egy elgondolkodtató próbálkozás, de a túl sok technikai és játékmechanikai hiba miatt sajnos elég nehezen élvezhető. Az idő manipuláció izgalmas ötlet, de nem ér fel a Prince of Persia-val, és bár a grafikai világ szép, nem igazán mélyítik el az élményt. A harcok izgalmasak, de gyorsan unalmassá válnak, és a történet sem tud igazán szórakoztatni. Ha egy pörgős kalandra vágysz, érdemes más címet választani, de ha kíváncsi vagy, mi történik, ha összekeverik a hack and slash és az idő manipuláció elemeit, akkor talán érdemes adni neki egy esélyt.