Project Nimbus: Complete Edition

A Project Nimbus első fél órájában elhitette velem, hogy végre megjött a Switch nagy mecha-játéka, aztán lassan, szinte észrevétlenül elkezdett kifogyni a szufla.

Törzs – amikor a vas megindul

A Project Nimbus bemutatkozása kifejezetten erős. Szinkronizált átvezetők, komolyan vett világépítés, egy posztapokaliptikus konfliktus, ami legalább annyira hihető, hogy ne lökjön ki az élményből. A történet nem akar több lenni annál, ami: keret az akcióhoz. Ezzel nincs is baj.

A Battle Frame-ek, vagyis a játszható mechák, első ránézésre változatosak. Különböző formák, statok, sebesség, tűzerő. A probléma az, hogy a gyakorlatban nagyon gyorsan kiderül: mind ugyanazzal az eszköztárral dolgozik. Gyorstüzelő fegyver, rail gun, rakéták, drónok, aknák. Amint megtalálom azt a vázat, ami kényelmesen fekszik a kezemre, nincs igazán okom váltani.

A pályák többsége egyetlen célt ad: irtani mindent, ami piros. A nyílt terek elsőre lenyűgözőek – naplemente, óceán, hatalmas légterek –, de hamar kiderül, hogy ezek inkább díszletek. Nincs mit felfedezni, nincs interakció, csak lebegés és lövöldözés. Egy idő után minden küldetés összefolyik.

Harc, ami működik – egy ideig

Szerencsére maga a harc jól van összerakva. A mozgás szabad, a magasságkezelés intuitív, az ellenfelek csoportosan érkeznek, ami kifejezetten ösztönzi az agresszív, hatékony játékot. Amikor egy rakétazáport küldök egy tömör rajba, majd rail gunnal leszedem a maradékot, ott tényleg megvan az a klasszikus mecha-erőérzet.

A fegyverek újratöltési ideje okosan kényszerít arra, hogy váltogassam őket. Ha kifogyok, sebezhető vagyok, így mindig gondolkodnom kell, mivel lövök tovább. Ez ad egy taktikai réteget az egésznek, ami rövid távon sokat dob az élményen.

Módok, amik nem tartanak meg

A Survival mód pontosan az, aminek hangzik: hullámok, egyre több ellenfél, elkerülhetetlen bukás. Ez rendben van, de gyorsan monotonná válik. Nem az ellenfelek győznek le, hanem az ismétlés.

A Warfront ennél érdekesebb: fejlődés, új Battle Frame-ek, fejlesztések, objektívák. De itt is hamar elfogy a mélység. Van motiváció, csak nem elég erős ahhoz, hogy hosszú távon bent tartson.

Zárás – erős alap, gyenge ragaszkodás

A Project Nimbus: Complete Edition egy korrekt, jól összerakott mecha-akciójáték. A harc élvezetes, a látvány meggyőző, az irányítás pontos. De hiányzik belőle az a plusz, ami miatt vissza akarnék ülni a fülkébe napokkal később is. Túl hamar válik ismétlődővé, túl kevés okot ad arra, hogy maradjak.

Nem rossz élmény, csak nem maradandó. A Switch nagy robotja még mindig várat magára.