Ha már unod a klasszikus versenyjátékokat, és valami igazán pörögő, futurisztikus élményre vágysz, a *Redout: Lightspeed Edition* egy ideális választás lehet. De ne hagyd, hogy a neonfények és a pörögő kormányok elvakítsanak – ez a játék a sebességről és a kegyetlen versengésről szól, és ha nem vagy elég felkészült, elég gyorsan kiábrándulhatsz.
Ki gondolta volna, hogy a **tornyos védelem** műfajába egy görgő kővel, Monty Python-ihlette humorral és történelem szaggató logikával egy új, furcsa világot varázsolnak? A **Rock of Ages 2: Bigger & Boulder** épp ezt teszi: még több őrültség, még több akadály, és még több legendás karakter, mint a játék elődje. Az ACE Team, miután hat évet vártunk, végre hozta a folytatást, és immár **Switch**-en is tolhatjuk a mókát. A játék önálló kis kuriózumnak számít, még ha nem is forradalmasítja a műfajt, de sokakat rá fog kényszeríteni, hogy megálljanak és rácsodálkozzanak.
Ne hagyd, hogy a bájos művészeti stílus megtévesszen. A *For The King* első ránézésre olyan, mint egy mesekönyv, amit életre keltettek: puha, őszi fényben fürdő tájak, vicces kalapok, cukimodás karakterek. De ha túl könnyedén veszed, amit látod, kemény pofont kaphatsz – a játék alatt ott rejtőzik egy igazi, fogós roguelike RPG, amit nem szabad alábecsülni.
A *Mutant Blobs Attack* nem fogja felrobbantani a világot, de képes lesz elrabolni pár órát az életedből anélkül, hogy észrevennéd. A történet és a feladat egyszerű: egy zöld szörny, aki mindenféle apróságot zabálva próbálja megszerezni a világuralmat. Ha már játszottál *Katamari Damacy*-val, akkor nagyjából el tudod képzelni a mechanikát, de itt valami egészen más, valahol a **szórakoztató káosz** és a **kreatív platformer** határán egyensúlyoz.
Amikor elindítottam a Meow Motorst Switchen, végig ott motoszkált a fejemben a kérdés: **mi értelme ennek Mario Kart 8 Deluxe után?** Nem csak jó az a játék, hanem etalon, kőbe vésett viszonyítási pont, amihez képest minden más kart racer óhatatlanul kicsinek, laposnak és feleslegesnek tűnik. És mégis: pár futam után azon kaptam magam, hogy nem Mario hiányzik, hanem egyszerűen csak jól csúszik ez az egész.