Mi van akkor, ha egy játék nagyot akar dobni, de végül csak félig sikerül? Nos, ez történt a **Shakedown: Hawaii**-val. A VBlank Entertainment próbálkozása, hogy továbbvigye a **Retro City Rampage**-ben felépített alapokat, még akkor is, ha a játék eleje az érzést hozza, amit szeretnénk, az egész élmény végül inkább egy hosszúra nyúlt, monoton üzleti meetingre emlékeztet, mintsem egy laza, pörgős akcióra.
**Kevés játék van, ami ilyen ártatlan külsővel képes ilyen könyörtelenül helyretenni, ha nem tudod pontosan, mit csinálsz.**
Felszálltam, nekiindultam az égnek, és hamar rájöttem, hogy ez a repülés inkább vergődés, mint szabadság.
Mi történik, amikor egy 16-bites JRPG modern köntösbe bújik? A *Shadows of Adam* egy igazán szórakoztató kísérlet, amely a régi, SNES-es JRPG-k világát hozza vissza, de egy kis csavarral. Nem egy hatalmas, több száz órás epikus történet, inkább egy kisebb, de annál élvezetesebb kaland, ami gyors, pörgős harcokat és egyedi taktikai lehetőségeket kínál. Nem egy új műfajt talál fel, de azt kell mondjam: egy nagyon kellemes nosztalgikus utazásra invitál.
A Zelda-idővonalat összefűző fanatikusoknak van egy külön beépített örömük: az örök körforgás, a hős és a gonosz újraszületése, a „mindig ez a meló” érzés. A Swords of Ditto ezt fogja meg, és rácsavar még egy roguelike-csavart, hogy a körforgás ne csak sztoriban, hanem játékmenetben is újrainduljon. És… működik. Csak nem mindig tudja, *milyen* játék akar lenni közben.