Van egy olyan érzésem, hogy az Ice Age franchise lassan ott van mindenhol, ahol csak lehet. Filmes folytatások, rövidfilmek, tévésorozatok és videojátékok garmadája – az utolsó két szó valahogy mindig egy kicsit elbizonytalanít, igaz? Na, és most itt van *Ice Age: Scrat’s Nutty Adventure*, amiben a jól ismert, idegesítően szerethető Scrat lesz a főszereplő. Az alapötlet pofonegyszerű: a kis mókus próbálja megszerezni a legendás Crystal Nutokat, miközben különféle városnegyedekben vándorol. De a kérdés az, hogy a játék sikerült-e olyan jól, mint a filmek, vagy inkább csak egy újabb licencelt csalódás?
A *Return of the Obra Dinn* nem kér engedélyt, nem magyarázkodik, és nem siet: egyszerűen bedob egy hajóra, ahol mindenki halott, és elvárja, hogy összerakd, mi történt.
Mi történik, ha a *Metroidvania* műfajt összekevered a *bullet-hell* harcokkal, és mindezt egy cukormázas, animés világba ülteted? Kapsz egy őrült, de rettentően szórakoztató játékot, ami teljesen más irányba viszi a jól ismert műfajokat, miközben elég helyet hagy a szórakozásnak és a kreativitásnak. A *Rabi-Ribi* nemcsak hogy meglep, hanem egy igazi, szórakoztató élményt kínál, ami akkor is kényszeríti az embert a játékra, ha eleinte csak megmosolyogja a bizarr koncepció.
Mi történik, ha a Tetrist összemossuk egy bunyós játékkal? Valószínűleg senki nem tette fel magában ezt a kérdést, de az IlluminationGames és a Seed Interactive ezt mégis megpróbálták. És mi lett belőle? Egy őrült, de szerethető játékmenet, amiben a gyors reflexek és a logikai készségek keverednek – de nem mindenki számára lesz egyértelmű, hogyan működik a dolog.
