Mikor egy játék elég **széleskörű elismerést kap** az első megjelenése után, az már önmagában ígéretes, de **mi történik akkor**, amikor a második próbálkozás egy új platformra is elérkezik? A *Indivisible* nemcsak egy újabb RPG próbálkozás, hanem egy színes, akciódús kaland, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Azonban, ahogy a **történet** és a játékmenet kibontakozik, könnyen kiderül, hogy **még így is van mit csiszolni rajta**.

Miért is? Ez volt az első kérdés, ami folyamatosan visszatért, miközben a *Five Nights at Freddy's: Help Wanted* Switch verzióját próbáltam ki. A VR-hoz tervezett játékot, ami rendkívül szórakoztató lehet egy virtuális valóságban, lebutítva és a Switch-en játszható változatra alakították, és sajnos, amit így kaptunk, az egy csalódás. Bár a játék világába és történetébe a rajongók még mindig belemerülhetnek, az élmény nem tudja megverni a VR verzió nyújtotta immerszív élményt.

Egy újabb próbálkozás, hogy a Minecraft nevét kihasználva bármi érdekeset alkossanak belőle. Mert hát, ugye, mi van akkor, ha megkavarjuk a jól megszokott formula mocsaras vizeit, és készítünk egy dungeon crawler-t? Hát, épp úgy, ahogy vártuk. Egy dolog biztos: a Minecraft nevét még mindig mindenki ismeri, de vajon mi van, ha a játék nem tud megfelelni annak a magasságnak, amit elvárnánk egy ilyen franchise-tól?

A videojátékos blokktologatás alapvetően nem agresszív műfaj. A *Sokoban* és leszármazottai inkább türelemre és előrelátásra nevelnek, nem arra, hogy haragból odébb lökjünk valamit. Ha meglátok egy ládát, ösztönösen arra gondolok: jutalom van benne.