Azt hiszem, sokan egyetérthetnek abban, hogy a jó old-school arcade játékok ritkák, mint a fehér holló.
Kezdjük egy vallomással: a **Demon’s Tier+** miatt konkrétan **töröltük a mentésünket**. Nem egyszer. Nem kétszer. Újra és újra bevetettük magunkat a véletlenszerűen generált kazamatákba, irtottuk a szörnyeket, gyűjtöttük az érméket és a D-tokeneket, majd meghaltunk – és **elvesztettünk mindent**. Teljesen mindent.
Valahol a **Metroidvania** világában elég sok játékot találhatunk, ami próbál újítani, de végül a jól megszokott, biztonságos megoldásokra tér vissza. Az *Outbuddies DX* is egy ilyen próbálkozás, amiben a szokásos játékelemek mellett egy **robot kísérő** és egy furcsa, **nagy víz alatti világ** próbál friss élményt adni. A kérdés, hogy sikerül-e mindezt úgy összehozni, hogy ne tűnjön csak egy újabb elhalványuló próbálkozásnak?
Van az úgy, hogy egy játék egy szép, varázslatos világot hoz elénk, és azt gondoljuk, hogy na, végre egy újabb *Ori and the Blind Forest*-szintű csoda! Aztán beütnek a kisebb-nagyobb hibák, amik elrontják az élményt. A *Potata: Fairy Flower* ilyen. Bájos, egyedi és ígéretes, de a technikai gondok miatt nem ér el mindent, amit megérdemelne.
Ha a nehéz, pörgős és kemikusan pontos 2D-shmupok világában keresgélsz, akkor az egyik legfrissebb ajánlat, a *Rigid Force Redux* valószínűleg felkelti az érdeklődésedet. Bár sok tekintetben a múltból merít, a játék modern köntösbe öltözteti a jól bevált elemeket, és bár nem újítja meg a műfajt, meglepően friss és élvezetes élményt kínál, ha éppen egy gyors, de szórakoztató lövöldözésre vágysz.
- Clubhouse Games: 51 Worldwide Classics – A játék, ami úgy néz ki, mint egy békés délután, aztán sakkban tart órákig
- The Outer Worlds (Switch) – nagy RPG, kisebb kompromisszumokkal, kézben a legjobb
- The TakeOver: A *Streets of Rage* utódja, amit nem akartunk elfelejteni
- Timespinner – Időugrás, bosszú és egy kicsit kihasználatlan lehetőségek