The Persistence

Switch-en, kézben és dokkolva is játszottam vele, és végig ott motoszkált bennem: ez nem egy „lebutított VR-maradék”, hanem egy teljes értékű sci-fi roguelite.

Alaphelyzet – halott vagy, mindenki halott, és jön a fekete lyuk

A The Persistence világában te már meghaltál. A legénység szintén. Az űrhajó – amelynek történetesen a Persistence a neve – sodródik, mint egy hatalmas, fémkoporsó, és épp egy fekete lyuk felé tart. Ennél rosszabb hétfőt nehéz elképzelni.

A fedélzeten maradt egyetlen túlélő, a főmérnök, aki sci-fi varázslattal létrehoz egy digitális másolatot rólad, a biztonsági tisztről. A saját holttestedből kinyert őssejtekből újra és újra kinyomtatnak, hogy klónként járd be a hajót, javítsd meg a rendszereket, és – ha lehet – mentsd meg az egészet a teljes megsemmisüléstől.

Hurrá.

Szörnyek, fegyverek, nyomtatók

Természetesen semmi sem ment terv szerint. A hajó többi klónnyomtatója megőrült, és a legénységet torz, elcseszett lényekként kezdte újranyomtatni. A folyosók tele vannak sikoltozó, nyöszörgő aberrációkkal, akik valaha ugyanúgy te voltak.

Szerencsére a Persistence fegyvergyártó rendszere pazar. Pisztolyok, gépfegyverek, közelharci eszközök, gránátok és mindenféle fizikaellenes kütyü kerül a kezedbe. A kérdés nem az, hogy mivel harcolsz, hanem az, hogy hogyan.

Roguelite rendszerek – nagylelkű, de kicsit munkás

Ahhoz, hogy fejlődj, többféle valutát kell gyűjtened:

• Stem cell az állandó képességfejlesztésekhez
• Erebus token új fegyverek feloldásához
• FAB chip a konkrét gyártáshoz és sémák építéséhez

Ez a többrétegű rendszer rengeteg variációt enged, de együtt jár egy adag grinddal is. Egy-egy run során sok idő megy el a mindent átfésülő lootolással, ami eleinte élvezetes, később kicsit fárasztó. Ezt valamennyire ellensúlyozza az interfész, ami a VR-örökség miatt kifejezetten elegáns: ránézel valamire, és már fel is szeded. Gyors, ösztönös, kielégítő.

Az első pár próbálkozás során gyorsan meghalsz – ez borítékolható. Csak akkor indul be igazán a játék, amikor már pumpáltál a skillfába, és van pár komolyabb fegyverterved. Ez roguelite-alapigazság, és a The Persistence meglepően kegyes ebből a szempontból.

Haladás – segítség, de okosan

A permanens fejlesztések megmaradnak, a kulcspontokon checkpoint-szerű szekvenciák mentenek, és bizonyos kártyákkal akár későbbi fedélzetről is újraindíthatod a futamot. A puristák felszisszenhetnek, de a játék nekik is kínál alternatívát: van Survival Mode, ahol egyetlen run alatt kell végigmenni, és egy kifejezetten durva New Game+ is.

Az alapkampány így kb. 12 óra körül mozog első végigjátszásra, és végig azt az érzést adja, hogy haladsz, még akkor is, ha közben rendszeresen elpatkolsz.

Játékmenet – lopakodj, tomboljon a káosz, vagy keverd

A The Persistence igazi ereje a szabadság. Mehetsz full stealth-ben, harvesterrel hátba támadva az ellenfeleket, vagy berobbanhatsz gépfegyverrel és grav-horoggal, dobálva a szörnyeket a falhoz. Van láthatatlanság, ellenségeket baráttá tevő szérum, pörgő fűrész, teleport, pajzs-parry – rengeteg játékos eszköz.

A ruhasémák tovább árnyalják a stílust: halkabb mozgás, több páncél, HP-visszatöltés ölésenként. Sőt, bizonyos legénységi testeket „felvéve” speciális bónuszokat kapsz, amelyekhez rövid történetdarabkák is társulnak.

Hangulat – ismerős, de hatásos

Nem kell sokáig keresgélni az inspirációkat: Dead Space és Alien: Isolation szelleme ott lebeg minden sarkon. A hangok, a szellőzőjáratok, a safe roomok megkönnyebbülése, az űr látványa az ablakon túl – mind ismerős, de jól működik. A klónszörnyek nyöszörgése kifejezetten nyomasztó, főleg amikor rájössz, hogy valaha teljesen normális emberek voltak.

Aztán lelövöd őket. Mert stem cell kell.

Technikai oldal – Switch-en meglepően erős

Grafikailag vannak kompromisszumok. Közelről nézve az ellenfelek néha csúnyák, világos környezetben előjönnek az élek. De a sötét, neonfényes folyosók fantasztikusan működnek, és ami a legfontosabb: a játék hibátlanul fut. Kézben és dokkolva is stabil, bugmentes, frame drop nélkül.

Handheld módban picit mosottabb a kép, de cserébe tökéletes „fülhallgatós, esti horror-run” élményt ad.

Zárás

A The Persistence iskolapéldája annak, hogyan lehet egy VR-játékot értelmesen átemelni hagyományos platformra. Megmaradt a feszültség, a rendszer mélysége, a hangulat, és közben egy kimondottan jól játszható, rugalmas roguelite lett belőle.

Nem hibátlan – a grind és a háttérbe szoruló történet érezhető –, de a csomag egészét nézve ez egy nagyon erős sci-fi élmény Switch-en, különösen hordozható módban.