*Indiecalypse* egy olyan játék, amelyet könnyen el lehet képzelni, hogy valaki annak a szellemnek a jegyében készített, aki annyira szereti az indies játékokat, hogy a végén inkább azon szórakozik, hogy mindent, amit szeret, parodizál. Három kocka srácként egy videojáték készítése a cél, miközben az egész játék egy laza összegzése minden indie alkotásnak, ami valaha a piacon volt. De ahelyett, hogy tisztességesen kijátszaná a formát, inkább elhalálozik a mélyebb tartalom és a régi iskolás humor világában, amely valószínűleg sokakat nem fog nevetésre késztetni.

Ha kilenc–tíz évvel ezelőtt itt olvastál videojátékos cikkeket, jó eséllyel emlékszel arra az időszakra, amikor a *Xenoblade Chronicles* körül **valóságos mozgalom** indult el. Akkoriban ez „csak” egy japán RPG volt, amit a Nintendo szemmel láthatóan nem akart kiengedni a szigetországból. A rajongók viszont érezték, hogy itt valami különleges lapul. Utólag már tudjuk: igazuk volt. A *Xenoblade Chronicles* nemcsak kijött nyugatra, hanem az egyik legfontosabb modern JRPG lett, és egyben jelezte, hogy a japán fejlesztésű RPG-k kezdenek kimászni abból a gödörből, amibe akkoriban belecsúsztak.

Először is, ha nem vagy XCOM-rajongó, akkor most gyorsan pótolhatod. A *XCOM 2* egy olyan taktikai mestermű, amiről nem sok hasonlót találni a piacon. De mi történik, amikor egy ilyen komplex, grafikai igényekkel teli cím megérkezik a Switchre? Meglepően jól teljesít, még akkor is, ha a hardver limitációk miatt elég sok kompromisszumot kell kötnünk. De a kérdés adott: hogyan teljesít a port ezen a platformon?

Tudod, mi a különbség egy *Thunder Force III* és egy *Thunder Force AC* között? Az egyik egy klasszikus, a másik pedig egy felújított, modern változat, ami az idő próbáját nemcsak hogy kiállta, hanem néhány izgalmas újítással is feldobta. Ha eddig azt gondoltad, hogy a retro shoot ‘em up-ok egyre csak a múltba veszítenek, akkor a *Thunder Force AC* rácáfol mindenre.