The Wonderful 101: Remastered

A játékmenet – A káosz művészete

A The Wonderful 101 igazi maximalista játék, ahol nemcsak a harcok pörögnek, hanem minden egyes döntésednek súlya van. A cél egyszerű: gyűjts össze 100 hőst, akiket irányítva különböző formákban támadod meg az ellenséget. A legjobb rész? Az egész rendszer az egyszerű, de hatékony kombinációk köré épül. A jobb analóg kar és az érintőképernyő segítségével különböző fegyvereket formálhatsz, mint hatalmas ököl, kard, ágyú, és sok más. De figyelni kell: a nagyobb fegyverek erősebbek, de lassabbak is, így pontos időzítés kell hozzá, hogy ne támadjanak le, miközben próbálod a legnagyobb ütéseket mérni.

A harcok gyorsak, szórakoztatóak és – bár sokszor kiszámíthatóak – mindig van egy kis taktikai réteg, amitől izgalmasak maradnak. A különféle fegyverek különböző típusú támadásokat tesznek lehetővé, így nemcsak a saját stílusodat formálhatod, hanem az ellenséget is a saját játékod szerint irányíthatod. De amint elkezded megszokni az alapokat, a harcok között újabb és újabb kihívások bukkanhatnak fel, ami segít abban, hogy az élmény ne váljon túl repetitívvé.

A látvány és a hangulat – Színes, pörgős és... néha zűrös

A The Wonderful 101 művészeti stílusa olyan, mint egy színes, túlzó anime száguldása. A grafika minden egyes pillanata túlzó, szinte már giccses, de ez is a szándékos választás része: egy hommage a japán szuperhősös filmekhez. A karakterek gigantikus kardokkal, hatalmas fegyverekkel, még nagyobb hajjal küzdenek az idegenekkel, miközben a háttérben egy szimfonikus zene adja a tempót. Mindez csodálatosan szórakoztató, de ahogy elérkezik a csúcspont, könnyen túlzásba is eshet.

A zene nemcsak hangulatos, hanem igazán emlékezetes is. Hiroshi Yamaguchi harcos zenéje, a Tables Turn, az a fajta szám, ami minden harc előtt beránt és megnöveli a pulzusszámot. A baj akkor kezdődik, amikor a grafika és a harci jelenetek közötti összhang elvész, és az irányításra egy kicsit már túl sok figyelmet kell fordítani. A kamera, ami sok helyen fix nézetű, gyakran hátráltatja a játékélményt, hiszen könnyen elérhetjük, hogy valami elől elmeneküljünk, amit nem láttunk meg.

Kamera és vezérlés – A káosz szívében

A kamerával kapcsolatos problémák szinte minden akciójelenetben visszaköszönnek. A fix nézetek és az a fránya kamera, ami nem mindig jól pozicionálja a harcot, gyakran okoz bosszúságot. Sokszor úgy éreztem, hogy több támadást kaptam olyan ellenségektől, akiket nem is láttam, mert a képernyő szélén támadtak meg. A fix nézetek, amik a képernyő sarkába tolták az akciót, nem mindig adtak elég információt ahhoz, hogy időben reagáljak.

Az irányítás is megtört egy-két helyen: a Unite Move aktiválása közben nem mindig volt tiszta, hogy melyik irányba kell mozgatni a stick-et, így volt, hogy több próbálkozásra is szükségem volt a megfelelő támadáshoz. Ha már egyszer sikerült eltalálni, az viszont kifejezetten kielégítő volt – a kombók és a fegyverek összekapcsolása igazán pörgős élményt biztosít.