Lehet, hogy ez eretnek gondolat, de fel kell tenni a kérdést: **kell-e még mindig visszatérnie a Space Invadersnek?** Fontos volt, igen. Történelmi mérföldkő, abszolút. De 2020 környékén (és azon túl) *játszani* vele? Őszintén? Nem igazán. Az eredeti Space Invaders ma már nem nosztalgikus, hanem egyszerűen **unalmas**. És ezt nem a játék rovására mondom – 1978-ban csodának számított –, hanem azért, mert az idő könyörtelen.
**Van az a ritka pillanat, amikor egy játék már az első pár lépés után ráhangol, és észre sem veszed, hogy fél órája csak „még egy kört” játszol – a Grindstone pontosan ilyen.**
**A Football Manager 2021 Touch-ban nem az ellenfél edzője az első számú riválisod, hanem az, hogy épp melyik gombkombinációval jutsz el a következő képernyőre.**
A régi iskola, amit a SaGa sorozat képvisel, olyan, mint egy megfakult, de még mindig érdekes festmény: nem mindenki érti, de aki látja, az mindenképpen emlékezni fog rá. A Square Enix nemcsak RPG-ket, hanem egyfajta örökséget is épített ebben a sorozatban, ami éppen annyira elbűvölő, mint amennyire zűrös. A **Collection of SaGa Final Fantasy Legend** éppen egy ilyen különleges alkotás, ami visszahozza a három első epizódot, de nem mindenki fogja megszeretni.
Van valami fura varázsa annak, amikor egy játék azt mondja, hogy *Eden*, mintha minden elvárásunkat azonnal beteljesítené. Kert, meztelen emberek, és az eredeti bűn, ami miatt az egész emberiség elbukott, hogy aztán rákényszerüljünk a szenvedésre. Hát, a PixelJunk Eden 2 nem hozza a bibliai történet intimitását – szerencsére –, de mindenesetre tiszteletteljesen kerül mindenféle meztelenséget, hogy maradjon hely a szép színeknek és furcsa játékmenetnek. Az eredeti PixelJunk Eden 12 évvel ezelőtt volt a PlayStation 3-as letölthető kínálat egyik fura darabja, és most, amikor a folytatás Nintendo Switch-re érkezik, kíváncsi voltam, mit hoz ki a zöldfülű kertészkedésből.