A *Mercenaries Blaze: Dawn of the Twin Dragons* olyan, mint amikor a vasárnapi ebédre megfőzöd a megszokott pörköltet. Tudod, mi lesz, nem fogsz meglepődni, de nem is várod, hogy bármi igazán különleges történjen. Van egy jó alapja, de valahogy az egész túlságosan is „csak” átlagos, ami miatt a végén leginkább csak vállat vonunk.
A roguelite mezőny ma tele van pörgős reflexjátékkal, villódzó effektekkel és folyamatos adrenalinnal, ezért üdítő – és egyben sokkoló – élmény volt egy olyan játékba belefutni, ami konkrétan azt kéri: lassuljak le, gondolkodjak, és bánjak tisztelettel a fegyverrel a kezemben. A Synthetik: Ultimate pontosan ezt csinálja.
Képzeld el, hogy a fedélzeten vagy egy űrhajón, és miközben mindenkivel együtt próbálod megjavítani a rendszereket, egy ismeretlen gyilkos ott bujkál a sorok között, készen arra, hogy meggyilkoljon téged.
Ha valaha is játszottál Terry Cavanagh játékokkal, mint a *VVVVVV* vagy *Super Hexagon*, akkor jól tudod, hogy a férfi nem a könnyed szórakozást célozza meg. A legújabb alkotása, a *Dicey Dungeons* pedig minden eddigi munkájának legokosabb és legszórakoztatóbb keveréke. A műfaji határok átlépése és az egyedi játékmenet mellett a játék igazi kihívások elé állítja a játékost, miközben nem felejti el, hogy mindezt szórakoztató formában tálalja.
A **Calico** papíron az a játék, amire egy fárasztó nap végén az ember ösztönösen rábólint.