Mi történik, amikor egy képregényrajzoló játékot készít, amiben egy kis béka úszik a zenére? Nos, kapunk egy olyan játékot, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. *Tadpole Treble Encore* nemcsak egy szórakoztató ritmusjáték, hanem egy igazi, szívet melengető élmény is, ami sokkal többet ad, mint elsőre gondolnánk.
Képzeld el, hogy belépsz egy arcade-ba, és ott van előtted egy gép, aminek az oldalán egy hatalmas, fénylő felirat hirdeti: "Missile Dancer". Szóval, ha valami igazán régi vágású, klasszikus lövöldözős élményre vágysz, ami igazi 90-es évekbeli retro feelinget ad, akkor nincs több kérdés, a *Missile Dancer* egy újabb remek példa arra, hogy a régi iskolás, függőséget okozó játékmenet nem hal meg soha. És bár nem hoz túl sok újdonságot, amit csinál, azt egészen ügyesen teszi.
A Shadow Gangs nem kertel. Nem simogat, nem magyaráz, nem kér elnézést. Bedob a mélyvízbe, és már az elején jelzi: vagy alkalmazkodsz, vagy elfogysz. Nekem is le kellett nyelnem egy falat büszkeséget, mire beláttam, hogy ez itt bizony nem a reflexeim ünnepe, hanem a türelmemé.
A *WRITHE* egy olyan játék, ami elsőre olyan egyszerűnek tűnik, mint egy retro űrlényes lövöldözős játék. A történet sem bonyolítja túl a dolgokat: egy gonosz étkezési korporáció kísérletei nyomán a Bangkokot elárasztó gigantikus Sago féreghordák leigázzák a várost. Te pedig egy páncélos szuperkatona bőrébe bújva próbálod meg túlélni, hogy a szörnyek ne nyeljék el az életed. Képzeld el, hogy csak annyit kell tenned, hogy futkározz egy kis arénában, lőj és próbálj minél tovább életben maradni. Elméletben egyszerű, nem?
A Cloudpunk számomra mindig Nivalisról szólt: arról a városról, ami beszippant, elnyel, és ahol jólesik csak létezni – Switch-en viszont ez a város inkább emlék, mint élő hely.