Monster Sanctuary

A történet és a világ: Monstrumok, szörnyek, mindenféle elvadult jószágok

A Monster Sanctuary története semmi extra: egy kis helyi szentélyben járunk, ahol szörnyek, állatok és egyéb lények élnek. Az alaphelyzet, hogy mi magunk egy "szörnyvadász" karakter vagyunk, aki különféle lényeket gyűjt be és harcol velük. A történet nem feltétlenül olyan érdekes, hogy napi szinten beszéljünk róla, de nem is ez a lényeg. A hangsúly inkább az állatok gyűjtésén és a szörnyek közötti összhangon van.

Képzeld el, hogy a városban felfedezel egy csomó régi helyet, amit bejárhatsz, de sokkal fontosabb, hogy miközben felfedezed a világot, szörnyeket fogsz be és más szörnyekkel harcolsz. Olyan, mintha a Pokémon világában lennél, de sokkal inkább egy komoly szerepjátékos csavarral. És mondjuk el, hogy semmi különleges nem történik, igaz? A világ unalmasnak tűnik, a helyszínek nem kifejezetten emlékezetesek, de egyszerűen nem ez a célja. Nem a helyek, hanem a harcok és a statisztikák világa az, ami igazán szórakoztató, és ebben remekül teljesít.

A játékmenet: A szörnyek nem csak támadnak, hanem igazi társak

A játékmenet teljesen rendben van, és valójában a szörnyek gyűjtése és a harcok egy teljesen új aspektust adnak a klasszikus Metroidvania műfajhoz. Ha régen játszottál Pokémon-nal, akkor itt is pontosan ugyanezt csinálod: különböző szörnyeket gyűjtesz, minden szörnynek megvan a maga erőssége és gyengesége, és egyre erősebb csapatot építesz, hogy legyőzd az ellenfeleket.

A szörnyek kezelése, hogy melyiket mikor használd, nagyon szórakoztató, de hamar rájössz, hogy a gyűjtögetés és a statisztikai számolgatás alapvetően egyfajta „min-maxolás”. Minél többet játszol, annál inkább megérzed, hogy az összes szörnynek más-más képességekkel kell rendelkeznie, hogy a csatákat sikeresen lehozd. Az egyes lények különféle fákon fejlődnek, és a csata előtt mindent beállíthatsz, hogy minél hatékonyabb legyen a csapatod.

A harcok: Lassan csiszolódó taktika

A harcok kifejezetten hosszúak, és hiába kezded megérteni a mechanikát, a dolgok akkor is elég lassan haladnak. Mivel háromszoros csatákat vívsz, rengeteg idő eltelhet, mire egy-egy szörnyet megölsz. A játékban semmi nem pörög igazán gyorsan, és mivel minden egyes harc hosszú, a harcok megnyeréséhez minden egyes szörnyet ügyesen kell irányítanod. Ha szeretnéd optimalizálni a csapatod, az nagyon sok időt el fog venni tőled, és ha nem vagy türelmes, akkor sokszor érezheted, hogy a játék kicsit repetitív. Mégis, azok számára, akik szeretik a mély taktikai lehetőségeket és szeretik a szörnyeket összegyűjteni, valószínűleg órákig leköti őket.

A vizuális dizájn: Szép, de semmi extra

A Monster Sanctuary vizuálisan nem fogja meg a szívünket. Az SNES-stílusú pixelgrafika ugyan jól el van készítve, de a helyszínek és az egyes karakterek nem maradnak meg az emlékezetünkben. Az egész játék inkább a funkcióra összpontosít, semmint az esztétikai élményre. Néhány helyszín, mint az erdők, barlangok, különböző barlangok… hát, annyira nem emlékezetesek, hogy legközelebb már simán elfelejted, hogy hol is jártál előzőleg. De ha a vizuális élményre vágysz, ez nem az a játék.

Zene és hangok: Tökéletes háttér

A játék zenei aláfestése szerencsére jó. Bár nem a legvagányabb soundtrack a világon, a hangok és a zenék tökéletes háttérként szolgálnak a harcokhoz és a felfedezéshez. A zene nem üti ki a fülünket, de megfelelően aláfest, és a zörejek is segítenek abban, hogy megmaradjon a hangulata.

Összegzés: Egy jó *Metroidvania* azoknak, akik szeretik a statisztikákat

A Monster Sanctuary minden egyes elemében egy olyan játék, amit azok fognak igazán élvezni, akik szeretik a statisztikai számolgatást és az apró részletekben való elmerülést. A harcok bár lassúak és repetitívek, azoknak, akik egy igazán mély csapatépítő játékra vágynak, kifejezetten szórakoztatóak lehetnek. A vizuális dizájn nem kiemelkedő, de a játékmenet eléggé erős ahhoz, hogy mindezt elnézzük neki.

Pozitívumok:

• Taktikai harcok, amelyek igazi kihívást jelentenek
• Szörnyek gyűjtése és csapatépítés remek szórakozás
• Kiváló mélység a statisztikai oldalán
• Jól megtervezett harci rendszerek

Negatívumok:

• Harcok túl lassúak és repetitívek
• Vizuálisan nem marad meg az emlékezetben
• Néhány szakasz unalmassá válhat a min-maxolás miatt