Various Daylife

A történet – Történetek a történetben

A Various Daylife világában egy új kontinens, Erebia városában találjuk magunkat, ahol a kolonizáció zajlik, és rengeteg lehetőség vár. A történet nem egy nagy ívű epikus kalandról szól, hanem sokkal inkább egy mozaikba rendezett, kisebb-nagyobb történetek összességéből áll. Minden egyes munkával, amit elvégzünk, egy kicsit többet tudunk meg a körülöttünk lévő karakterekről.

Egy-egy jó kis Persona-szerű szociális linkekre építő rész, ahol egy-egy karakter személyes történetei bontakoznak ki – ilyen például a pap, aki alkoholfüggőségben szenved, vagy a harcos, aki egy saját családot hozott létre, miután éveken keresztül egyedül élt. Ezek az apró történetek érdekesek, és néha elgondolkodtatnak, hogy talán nem is az a legfontosabb, amit a fő szálon keresztül kapunk, hanem ezek a személyes pillanatok, amik egy picit felrázzák a játékot.

Játékmenet – Mínimumon, de működik

A játék egyik legnagyobb furcsasága a játékmenet. Ha azt mondom, hogy lecsupaszított JRPG, akkor nem túlzok. A különböző munkák, mint például pincérkedés vagy tigrisvadászat, nem igazán valósak – egyszerűen csak kiválasztod őket a menüből, és a karaktered megcsinálja őket anélkül, hogy bármit is tennél. És ha azt gondolnád, hogy ez unalmas, hát… egy ideig tényleg az.

De ami furcsa, hogy van valami szórakoztató abban, hogy hogyan építkezhetsz. Minden egyes munkával nemcsak tapasztalatot szerzel, hanem egy-egy statisztikát is fejlesztesz. Azonban, hogy melyik munkát választod, az egy igazi stratégiai kérdés, mert minden munkához van egy stat, amit lecsökkent, így próbálod kihasználni a napi stat bónuszokat és elkerülni a veszteségeket. Túl egyszerű? Igen, de van benne valami vonzó a visszajelzések és a folyamatos fejlődés terén.

Az expedíciók és a harcok – Kiállás a régi dolgok mellett

Amikor már elegendő munkát végeztél, elindulhatsz egy expedícióra, és itt kezdődnek igazán a klasszikus JRPG elemek. A városba kell visszatérned, vagy különböző tárgyakat kell összegyűjtened, de az egész inkább egy folyamatos vonatozás a balról-jobbra haladó csíkon, amelyet a harcok szakítanak meg. Az expedíciók egyre hosszabbak lesznek, ahogy a barátok is erősödnek, és a harcok során egy kicsit több stratégia és taktika kerül elő. A harcok során a „cha-cha-cha” rendszerrel a statikus támadásokból combos láncolatok építhetők, amik érdekesek lehetnek a nagyobb ellenfelekkel, de az egyszerűbb összecsapások csak nagy ritkán adják meg azt a szabadságot, hogy igazán élvezd a rendszert.

Vizuális megjelenés – Semmi extra, de nem is rossz

A játék vizuális stílusa inkább visszafogott. A karakterek aranyosak, kicsit Bravely Default-szerűek, de a világ maga kicsit semmi extra. A városban végigfutva nem látunk semmi olyat, ami igazán elkapná a figyelmünket. A látványvilág elég egyszerű, és sok esetben a textúrák lassan töltődnek be, ami néha zavaró, de alapvetően nem rontja el az élményt.

Miért érdemes kipróbálni?

Ha valami egyszerűre vágysz, ami nem akar mindent a fejedre zúdítani, akkor a Various Daylife egy teljesen korrekt választás lehet. A játék erőssége az, hogy könnyedén beilleszkedik a napi rutinodba, és ha nem vársz tőle túl sokat, akkor képes lekötni téged. A kis, napi stat menedzsment és a munkavégzés miatti karakterfejlődés elég vonzó ahhoz, hogy egy-egy rövid, pihentető játékidőt kihasználva jól szórakozz.

Viszont ha hosszabb ideig, mélyebb, összetettebb élményt keresel, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy a játék inkább felületes, és az egész loop unalmassá válik. Nem egy Xenoblade Chronicles 3, de aki szeretne egy könnyed, egyszerű RPG-t a Switchre, az nem fog csalódni.