Atelier Lulua: The Scion Of Arland

Ha eddig nem játszottál egyetlen részt sem, akkor valószínűleg nem fogsz tőle összeszoruló gyomorral várni egy világbajnoki döntőt. Azonban, ha te is azok közé tartozol, akik a nyugodt, de mélyen elgondolkodtató játékélményeket kedvelik, akkor az Atelier Lulua: The Scion of Arland valószínűleg egy szórakoztató, elvarázsoló kaland lesz.

Történet? Azt majdnem elfelejtettük...

Az alaphelyzet nem új, és az elcsépelt anime klisékkel sem spóroltak. Lulua, egy fiatal és talán túl magabiztos alkimista, egy varázslatos könyvet talál, amiben titkos recepteket fedezhet fel. A történet igazából nem forog a világ sorsának megmentése körül, és bár megpróbál fontos drámai elemeket belecsempészni, valahogy az egész inkább egy vidám kis mese, mintsem valami mélyebb mondanivalót. A karakterek szerethetők, bár a viselkedésük és párbeszédeik időnként igencsak nevetségesek, de mégis van bennük valami báj. A történet középpontjában inkább az alkimista-küldetések állnak, mint a világ megmentése, és ezt a játék nem is próbálja titkolni.

A cselekménynek van egy könnyedebb hangvétele, ami szórakoztató, de ha komoly, drámai történetet keresel, akkor valószínűleg csalódni fogsz. Szerencsére az egész játék nem veszi túl komolyan magát, és éppen ez az, ami szórakoztatóvá teszi. A sok „kis lány a rózsaszín ruhában, aki fáklyával szaladgál az erdőben” elem nem próbál mélyebbre ásni, de ha ezt elfogadod, akkor az egész világ igazán bájos tud lenni.

Az igazi titok: az alkimia és a craftolás

A valódi húzónév, ami miatt a Atelier sorozat mindig is különleges volt, az a crafting rendszer, amit itt is kifogástalanul továbbvisznek. Az alkimista könyv, az Alchemyriddle, folyamatosan új recepteket ad, ahogy haladsz előre a történetben, és ezek a receptek segítenek abban, hogy új eszközöket, fegyvereket és más segédeszközöket készíthess. A crafting nem egy egyszerű "összeöntöm a dolgokat"- típusú dolog, hanem sokkal inkább egy alaposan megtervezett, részletes rendszert, ami lehetővé teszi, hogy minden egyes alkotott tárgyat tökéletesíts.

A legérdekesebb dolog az, hogy minden egyes összetevő – például egy snow stone vagy egy phlogiston – saját elemi tulajdonságokkal rendelkezik, és hogy ezek miként befolyásolják a készített tárgyak hatását, az tényleg fontos. Bár a rendszer elsőre túl bonyolultnak tűnhet, valójában elég gyorsan megtanulod, hogyan működik. Az a típusú rendszer, amit teljesen szabadon, kísérletezve használhatsz, és ha igazán mélyen beleásod magad, egy végtelenül testreszabható alkímiai mesterré válhatsz.

A harcok: Klasszikus JRPG, de kis csavarral

A harcok rendszerét nézve azt mondhatjuk, hogy a játék megtalálta a középutat. A turn-based, körökre osztott harcban a karakterek sorban támadnak, miközben a timeline mutatja, mikor lépnek újra a körforgásba. Az igazán szórakoztató rész az, hogy egy „Interrupt” rendszert is kaptunk, amely lehetővé teszi, hogy az alkimista karakterek előre meghatározott tárgyakat használjanak, még akkor is, ha nem a saját körükben van rá sor. Ez olyan taktikai lehetőségeket ad, amelyek segítenek az egész harcot pörögve tartani, és nem hagyják, hogy a körökre osztott harc túl unalmassá váljon.

Az egyes harcok eredményei nagyban függnek attól, hogy miként használod a „backline” rendszert. Itt a karakterek, bár nem vesznek részt közvetlenül a harcban, passzív képességeikkel támogathatják a csatát, és okosan választhatod meg, hogy ki kerüljön hátra és mikor. Ez a rendszer friss színt hoz az egyébként nem túl bonyolult JRPG harcrendszerbe, és végül egy elég szórakoztató taktikai élményt ad.

Szép, de nem hibátlan

A játék vizuálisan egy igazi cukiság. A színek, a karakterek és a világ teljesen illeszkednek ahhoz a hangulathoz, amit a történet közvetít. Az egész világ tiszta, élénk, és egy kis vízfestmény hatást kelt, ami igazán jól passzol a játék stílusához. A környezetek különbözőek, és a nap/éjszaka ciklus is szépen meg van oldva, tehát mindig van valami friss látvány, ami visz előre. Azonban a technikai oldalnak van egy kis lemaradása: a textúrák helyenként alacsony felbontásúak, és bár a játék jól fut, nem igazán hozza azt a grafikai szintet, amit a legmodernebb RPG-k.