The Gardens Between

Bevezetés

A történetben két gyerek, Frendt és Ariana, egy vihar elől menekülve egy fából készült házikóban találják magukat, ami két varázslatos kertet köt össze. Egy titokzatos fénygömb segítségével időn kívül és térben is elkalandoznak, és így kezdődik az ő időbeli kalandjuk. A játék nem szórakoztat túlságosan sok szóval – ami mondjuk nem is baj, mivel a középpontban inkább a puzzlek és az atmoszféra áll. És mivel a játéknak nem is olyan bonyolultak a szabályai, igazán hamar érezhetjük, hogy kezdünk ráérezni az idő manipulálásának fortélyaira.

A játékmenet és a puzzle-k varázsa

Az alapötlet egyszerű, de annál zseniálisabb: nem közvetlenül irányítjuk a gyerekeket, hanem magát az időt. A bal analóg kar elforgatásával a két karakter halad előre és hátra az időben, ami rendkívül szórakoztató és ügyes játékmenethez vezet. Mintha egy kis forgószélben lebegnénk, miközben próbálunk ügyeskedni a környezetünkben, hogy a különböző elemeket összekapcsoljuk. Ez az idő manipulálása nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül kreatív is, hiszen minden szint más és más kihívásokat ad. Kezdve attól, hogy egy kapcsolóval blokkot hozunk mozgásba, egészen addig, hogy a fényhíddal elzárt területet nyitjuk meg.

A fő feladat, hogy egy-egy szigeten a két gyerek valamilyen feladatot oldjon meg, például a fénygömböt egy megfelelő helyre helyezve. De hamar kiderül, hogy az idő manipulálásának lehetőségei szinte végtelenek, és egy-egy apró trükk sokszor elég ahhoz, hogy a logikai puzzle-k megoldódjanak. Érdekes módon nem érezzük soha, hogy túl sok lenne a túlbonyolított megoldás, inkább egy kiegyensúlyozott, szép ívben felépített játékélményben részesülünk.

A gyönyörű világ és a zenék

A The Gardens Between vizuálisan egy álom. A két gyerek kertjei gyönyörű, meseszerű helyek, amelyek minden egyes mozdulattal más színt és hangulatot kapnak. Az egész játék egy olyan világot épít fel, ahol az egyszerű, hétköznapi dolgok is varázslatosnak tűnnek. A játék látványvilága olyan, mint egy festmény, ahol minden egyes lépés egy újabb színfoltot ad a képre.

A zenéje, Tim Shiel minimalista, de érzelmekkel teli hangszerelése, igazi varázslatot hoz a csendesebb pillanatokban. A játék tempója és a zene tökéletes összhangban van egymással, ami lehetővé teszi, hogy az egész élmény nyugodt, meditatív hatást keltsen. Az egész játék olyan érzést ad, mintha csak egy kellemes, de elgondolkodtató utazáson vennénk részt.

Az érzelmek és a történet

Bár a The Gardens Between története nem bonyolult, mégis megható. Két fiatal gyerek egy tragikus eseménytől próbálja megtalálni a válaszokat és a helyüket a világban, mindezt az idővel való manipuláció segítségével. A játék nem tolakodó, nem próbálja meg elmagyarázni a szomorú történetet, inkább hagyja, hogy mi magunk érezzük át a világuk atmoszféráját.

Mivel a játék során nem hallunk beszédet, a karakterek közötti interakciók szinte teljesen nonverbálisak. De éppen ezért van valami különleges abban, ahogy a két gyerek egymással és a környezetükkel kapcsolatba lép, miközben egy-egy újabb megoldásra jutnak. A történet szomorú, mégis szép, és nem elégszik meg az egyszerű válaszokkal.

Értékelés: 8 / 10 – Nagyon jó