The Fall Part 2: Unbound

A.R.I.D visszatér – és nincs jókedvében

A történet közvetlenül ott folytatódik, ahol The Fall abbamaradt. A.R.I.D., a testetlen mesterséges intelligencia új fenyegetéssel találja szembe magát: egy rejtélyes emberi felhasználó támad rá, virtuálisan és fizikailag egyaránt. A cél egyszerűnek tűnik: Save Yourself. Az eszközök már kevésbé.

Kapunk egy rövid összefoglalót az előzményekről, de ez inkább kötelező adminisztráció, mint valódi kapaszkodó. Új játékosként nem veszik el teljesen az ember, de érezni fogja, hogy itt bizony volt egy előző fejezet, aminek a súlya most csak részben csapódik le.

Metroidvania? Nem egészen

Az első órák könnyen félrevezethetik az embert. Oldalnézet, platformok, lövöldözés – az agyam automatikusan ráállt egy Metroid-szerű flow-ra. Aztán lassan, de biztosan kiderül: ez sokkal inkább point-and-click kalandjáték, csak épp konzolos ruhába bújtatva.

A játék két világ között ugrál:

• Digitális szekvenciák, ahol A.R.I.D. TRON-szerű áramkörökben ugrál, lövöldöz, kapcsolókat aktivál.
• „Valódi” világ, ahol különböző robottesteket irányítva kell megfejteni a környezet és a szereplők merev viselkedési mintáit.

Papíron ez izgalmas. Gyakorlatban… döcög.

Irányítás, ami szándékosan eltávolít

A harci és platformos részek irányítása kifejezetten furcsa. Fegyver elő: ZL. Célzás: jobb analóg fel-le. Lövés: ZR. Interakció? Ugyanez, csak egy apró kérdőjelet kell megcélozni, majd A-val előhívni a menüt.

Ez elsőre ügyetlennek hat, később pedig fárasztónak. A legtöbb pálya ráadásul indokolatlanul hosszú, miközben az interakcióra alkalmas objektumok nagy része nem interaktív. A végeredmény: céltalan célkereszt-rángatás.

És mégis: valahol ez működik. Nem játékosként irányítasz egy karaktert, hanem egy AI-t, aki irányít egy másik entitást. Az eltávolodottság érzése tematizálva van. Csak kár, hogy ez nem mindig jó értelemben válik élménnyé.

Ahol a játék igazán él

A robottesteket irányító, kalandjátékos szakaszok egyértelműen erősebbek. Itt jönnek elő a történet valódi kérdései: identitás, önrendelkezés, motiváció. Mit jelent „túlélni” egy mesterséges intelligencia számára? És hol húzódik a határ eszköz és személy között?

Ezek a témák nem újak a sci-fiben, de The Fall Part 2 meglepően tisztelettel és komolyan bánik velük. A gond csak az, hogy a játékmenet nem mindig nő fel hozzájuk. A megoldások gyakran lineárisak, de homályosak, így az ember sokszor nem logikát követ, hanem végigkattint mindent, hátha megmozdul a történet.

Veterán kalandjátékosként ezt még lenyelem, de közben folyamatosan azt érzem, hogy a játék nem segít figyelni a hangulatra, mert túl elfoglalt vagyok azzal, hogy megtaláljam, hol lehet egyáltalán interakcióba lépni.

Zárás

The Fall Part 2: Unbound egy gondolatébresztő, sötét hangulatú sci-fi játék, amelynek ambíciói nagyobbak, mint a mechanikái. Az akciórészek erőtlenek, a kalandjátékos elemek pedig túl gyakran akadnak el saját merev logikájukban. Mégis, van benne valami, ami ott marad az ember fejében a stáblista után is.

Nem egy jólesően gördülékeny élmény, hanem inkább egy tüskés, kényelmetlen utazás egy AI tudatába. És bár sokszor frusztrál, nem tudom teljesen elutasítani. Talán pont ezért működik.