SaGa Frontier Remastered

Az igazi rajongóknak szóló remaster

Ha te is azok közé tartozol, akik már ezerszer végigjátszották a SaGa Frontier-t, akkor a remaster egy igazi ajándék. A Square Enix tényleg odatette magát: a karaktermodellek gyönyörűen feljavítottak, a környezetek szinte semmit sem öregedtek, a zene pedig még mindig a régi nagy slágerek közé tartozik. Az új New Game+ és a quest log rendszerek pedig tényleg megkönnyítik a dolgunkat, főleg azoknak, akik hajlamosak eltévedni ebben a szokatlan világban.

A SaGa Frontier Remastered igazi gyöngyszem a régi JRPG-rajongók számára, hiszen a remaster minden szükséges újítást tartalmaz, amit egy fan csak kívánhat. Az új játékmeneti funkciók, a gyorsítási lehetőségek és az egyszerű mentési rendszer mind segítenek, hogy ne rontsuk el a kalandot, de van egy de: ha nem vagy már fan, akkor mindezek csak egy újabb szintű rémálomként jelennek meg.

A történet: A keveredés és a káosz világa

A játéknak nyolc különböző karakterkampánya van, és mindegyik történet egy különálló utazást kínál. Már a kezdetekben felkészülhetsz arra, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. A történet mesélhet a fiatal Redről, aki apját keresve szembeszáll a BlackX szindikátussal, de nem árt tudni, hogy itt nem lesz senki, aki megfogja a kezed. Ahogy nekikezdtem a játéknak, nem telt el sok idő, és már a keresőben próbáltam rájönni, hogyan működik a harcrendszer, miért van szükség olyan bonyolult szisztémákra, és hogy miért érzek minden egyes döntés után egy hatalmas űrt.

Ha nem vagy hozzá szokva az ilyen típusú játékmenethez, akkor valószínűleg három nap alatt el fogsz jutni oda, hogy mindent újraindítasz. A játék nem ad magyarázatot, és ne várj semmilyen jelzést, hogy merre kell menned, vagy hogy melyik szörnyet kell megverned. Egyik pillanatban még a főtörténet előrehaladásában vagy, a másikban meg ott állsz a pálya közepén, fogalmad sincs, mit kell tenned. Az egészet olyan szinten komplikálják, hogy a legapróbb hibák is azt eredményezik, hogy újra kell kezdened, és soft lock helyzetekkel is találkozhatsz.

Harc: Képzeld el, hogy a régi klasszikusok keverednek a káosszal

A harcrendszer egyébként kiváló, ha végre rájössz, hogyan működik. Az alap ötlet, hogy a karakterek folyamatosan fejlesztik képességeiket azáltal, hogy ismételten használják őket, rengeteg lehetőséget ad a taktikai mélységre. Azonban ez az egész rendszer még egy veteránnak is fájdalmasan lassú és kínzó tanulási folyamat. A próbálkozások után sokszor ott állsz, hogy a jól bevált technikáid semmit sem érnek, és nem is fogod érteni, miért nem működik, amikor a játék egyből úgy dönt, hogy másképp kell játszanod.

Az új harci rendszerek, a különféle támadások, varázslatok és kombinációs mozdulatok alapvetően remekek, de annyira el vannak rejtve, hogy azokat kicsit túlzásnak érzi az ember, ha nem használ külső forrást a megértésükhöz. A játék olyan elemeket is tartogat, amik nem magyarázódnak el – és hát ne is várd, hogy bárki segíteni fog.

A szabadság illúziója és a régi JRPG-k érzése

A SaGa Frontier nem lineáris. Ennek örömére, miközben lehetőséged van szabadon választani, hogy melyik karakter történetével haladsz tovább, a játék saját szabta rendje annyira elnagyolt, hogy bármikor elakadhatsz. Az, hogy a játék 1997-ben ilyen mértékű szabadságot adott, ma is figyelemre méltó, de ha nem hozod meg a megfelelő döntéseket a megfelelő időben, akkor bizony máris újraindíthatod.

Ez a fajta szabadság rengeteg potenciált rejt magában, de mivel a rendszer annyira el van rejtve, a tapasztalat inkább frusztráló, mint szórakoztató.