Romancing SaGa 3

Maga a játék már a megjelenésekor is a "kultikus" kategóriát célozta meg, és bár mostanra rengeteg hűséges rajongója lett, a játékmenet annyira szokatlan volt, hogy sokan nem tudták hogyan is fogjanak hozzá. Ha viszont nem hátrálsz meg a bonyolult rendszerektől és a nagy adag kísérletezéstől, akkor egy különleges élményre számíthatsz. A grafika, a történet és a karakterek egyaránt képesek lenyűgözni, de ahhoz, hogy igazán élvezd, időt kell szánnod rá, hogy megértsd, mi miért történik.

Egy nem-lineáris történet, ahol te irányítod a fonalat

A Romancing SaGa 3 története egy olyan különleges világot fest elénk, ahol a "Halálfogyatkozás" minden 300. évben elhozza a világ végét, ám mindig akad egyetlen túlélő, aki rendet rakhat a káoszban. Az alapötlet klasszikusnak mondható, de a történet nem a hagyományos lineáris mesélést követi. Itt nyolc főszereplőt választhatsz, mindegyikük saját egyedi történetével. És bár az alapvető történések nagyjából ugyanazok, a karakterek szempontjából a világ, amit megismerhetsz, igencsak különböző lesz.

Ez a fajta nem-lineáris elágazás valódi újrajátszhatóságot biztosít, mivel minden karakter más-más szemszögből éli meg a történéseket. A hátrány viszont, hogy a történet sokszor összefolyni kezd, és az iránytalanul csapongó események miatt nem mindig könnyű követni a szálakat. Az NPC-k és küldetések keresése, amikor nem tudod, merre kell menni, gyakran egy kicsit elveszi a lendületet.

A harc: Véletlenszerűséggel a siker felé

A harcrendszer viszont aztán megint egy különleges falat. Ha szereted a szigorú statisztikai elemzéseket, és azt, hogy minden harcot precízen megtervezhetsz, akkor itt csalódni fogsz. A karakterek nem kapnak XP-t, hanem a harcok végén random statpontokat kapnak. Még az is előfordulhat, hogy egy csata után éppen az egyik karaktered sebezhetetlen lesz, míg mások nem fejlődnek olyan ütemben, ahogy szeretnéd.

Ez a kiszámíthatatlan fejlődés nekem személy szerint tetszett, mert sosem tudod, hogy épp ki lesz az, aki áttöri a csatát egy váratlanul hasznos új támadással. Azonban, ha a min-maxolás híve vagy, az biztos, hogy idegesíteni fog. A harcban elért győzelmek és a random Inspiration rendszer garantálja, hogy minden egyes csata egy kis szerencse is kell, hogy sikerrel záruljon. Az ellenségek nem adnak könnyed kegyelmet, így mindig újra és újra alkalmazkodni kell a helyzethez.

A titkos mechanikák és a rejtett csapdák

A játék egyik szorosabb határa, hogy sok fontos információt titokban tart. Az egyik ilyen a "HP kapu", ahol bizonyos küldetések elindításához egy karakter maximális életerejének kell egy bizonyos szintet elérnie, de erről semmilyen figyelmeztetés nincs. Ez azt jelenti, hogy könnyen elkerülheted a fontos tartalmakat, anélkül hogy tudnád, hogy miért.

Ez a fajta titkolózás, valamint a nehezen megérthető játékmenet valóban elriaszthatja a kezdőket, mivel a világban való navigálás és a különböző küldetések sokszor nem nyújtanak elegendő támpontot. Az igazán nagy kihívást tehát nemcsak a harcok, hanem az, hogy mennyire tudsz eligazodni a világban és megérteni a mechanikákat.

A vizuális dizájn és az HD remaster

Ami viszont kiemelkedően jól sikerült, az a grafika. Az HD remaster csodálatosan kidolgozott pixel art stílusban tálalja a világot, amely már az első pillantásra is elkápráztatja a játékost. A részletes sprite munkák különösen az ellenségek megjelenítésében tűnnek ki, és ezeket a látványos karaktereket látva egyszerűen nehéz nem lenyűgözve szemlélni.

A világ tele van változatos helyszínekkel, és a különböző helyszínek grafikai megjelenítése rendkívül gazdag. Az új dungeon, a Phantom Maze, szintén egy kellemes újdonság, amelyet a választott karaktered határoz meg, így ismét rengeteg új tartalmat kínál, ha újra nekiugrasz.