Rebel Cops

Jó alapötlet, halvány díszletekkel

1994-ben járunk, ex-zsaruk vagyunk, elegünk van a rendszerből, a várost pedig elárasztották a gengszterek – papíron ez egy olyan felütés, amire az ember azonnal felkapja a fejét. A gond az, hogy a Rebel Cops ezt az egészet nagyjából le is tudja ennyivel. A bűnözők arctalanok, sablonosak, és a körítés hamar háttérbe szorul. Egy idő után tényleg mindegy, hol és mikor járunk: a játék nem ragaszkodik a saját világához, csak használja, mint egy kopott díszletet.

Ez azért fáj egy kicsit, mert érződik, hogy a hangulatba tettek munkát. A város koszos, a helyzet reménytelen, de a történet nem kapaszkodik belém. Nem lett belőle új Serpico, inkább csak egy kifakult VHS-borító a tékából.

A pályán viszont életre kel

Amint elkezdődik egy bevetés, a Rebel Cops hirtelen magára talál. Körökre osztott taktikai játék, klasszikus felállással: kiosztom az embereimet, mindenki két akcióponttal gazdálkodik, és minden lépésnek súlya van. Lopakodás, elkábítás, lefegyverzés vagy – ha elszúrom – egy esélyalapú lövés, ami vagy betalál, vagy nagyon nem.

A pályák nagyok, nyitottak, tele alternatív útvonalakkal és gyűjthető cuccokkal. A játék folyamatosan kísért, hogy szépen, csendben oldjam meg a helyzetet, mert a nem halálos elfogások jutalmat érnek, viszont extra akciópontba kerülnek. Ez a kettősség remek feszültséget ad: menjek biztosra, vagy vállaljam a rizikót?

A körlimit eleinte sokkoló volt. Az első küldetésekben módszeresen haladtam előre, aztán egyszer csak közölte a játék, hogy elfogyott az idő. Ez nem igazságtalan, inkább egy finom lökés: tessék bátrabbnak lenni. Innentől kezdve a Rebel Cops ritmusa felgyorsul, és sokkal izgalmasabb döntések elé állít.

Kíméletlen, de nem szemét

Ez a játék nem simogat. Még könnyebb fokozaton is elég egy rossz lépés, egy idő előtt riasztott őr, és percek alatt elvérezhet a csapat. Szerencsére a három mentés küldetésenként aranyat ér. Nem érzem csalásnak, inkább egy biztonsági hálónak, ami bátorít arra, hogy merjek nagyobbat húzni.

A mellékküldetések okosan bonyolítják a képletet. Szétosztani az embereket fő- és mellékcélokra kockázatos, de pont ettől válik igazán taktikussá az egész. Ha először nem csinálom meg őket, visszatérhetek – van értelme újrajátszani.

Apró bosszúságok a kanapéról nézve

A menük és a felszereléskezelés viszont kényelmetlen. Mindenkit külön kell pakolgatni, nincs alapfelszerelés, nincs automatizmus, és ez egy idő után fárasztó. Kézben játszva pedig a szöveg néha annyira apró, hogy közelebb hajoltam a Switchhez, mint egy régi Game Boyhoz a kocsiban. Ez nem dealbreaker, de egy taktikai játéknál kifejezetten bosszantó.

Végszó

A Rebel Cops nem a története miatt marad meg bennem, hanem azért, mert a pályákon hozza azt a feszült, gondolkodós élményt, amit a műfajtól elvárok. Nem forradalmi, nem meglepő, de okosan van összerakva, és pontosan tudja, mikor kell megszorítani a hurkot. Ha szereted a körökre osztott taktikát, ez egy masszív darab, amit jó elővenni hosszabb estéken és rövidebb menetekre is.