Q.U.B.E. 2

A történet – Emlékek, amelyeket a fizika hoz vissza

A Q.U.B.E. 2 története igencsak titokzatosan indul. Egy régész, Amelia Cross, ébred egy hatalmas idegen építményben, anélkül, hogy bármit is tudna arról, hogyan került oda. A történet elég alapszinten indul, nem akar túlságosan elmélyedni a pszichológiai drámákban, de éppen ezért nem is akar több lenni, mint aminek látszik: egy egyszerű, de hatásos kontextust ad a mechanikákhoz. A sztori egyedisége nem igazán az eredetiségében rejlik, inkább abban, ahogy a felfedezés és a különböző rendszerek összekapcsolódnak.

Ahogy haladsz előre, a különböző létesítmények és eszközök egyre inkább az alien világ érzését erősítik, míg a végén egyre inkább egy rejtélyes történet kezd kibontakozni. Az átlagos játéktörténet mellett azért van egy plusz, ami szórakoztatóvá teszi, hogy egy-egy kis információval egyre közelebb kerülhetsz a nagyobb igazsághoz.

Játékmenet – Az intelligencia próbája

A Q.U.B.E. 2 legnagyobb erőssége a fizikai alapú fejtörők rendszere. A különböző színű kockák és azok használata alapjaiban változtatják meg a pályák dinamikáját. A kék négyzetek ugrófelületek, a pirosak emelvényekként működnek, a zöldek pedig saját kockákat hoznak létre. Ezeknek a kombinálásával olyan egyedi problémákat oldhatsz meg, mint egy szökőkutat mászva, vagy éppen gravitációt manipulálva.

Néhány pálya valóban igényli a kreativitást és a szoros figyelmet, amit a fejlesztők időzítése mesterien oldottak meg. Kellemesen szórakoztató érzés, hogy nem túl nehéz elakadásokat élünk át, inkább olyan pillanatok jönnek, amikor elfelejtünk egy-egy apróságot, amit aztán gyorsan megoldunk. A fejlesztők nemcsak a mechanikákat, hanem a fokozatosan egyre nehezedő feladványokat is tökéletesen adagolják.

A játék viszont nem tökéletes. Egy-két alkalommal előfordult, hogy a kockák nem pontosan úgy viselkedtek, ahogyan várnánk. Az irányítás is okozott némi frusztrációt, főleg a Joy-Connal, amikor a finom célzás nem volt annyira precíz. Még szerencse, hogy a beállításoknál igazíthatjuk a szenzitivitást, így ha esetleg rosszul passzol az alapbeállítás, könnyen orvosolható a probléma.

Hangulat és dizájn – Kezdve az ürességtől az idegenségig

A Q.U.B.E. 2 világát látva nem tudom nem észrevenni, hogy a játéknak milyen okos módon sikerült kihozni a legtöbbet a minimalista, geometriai dizájnból. Az első részek steril, hideg környezetéhez hasonlóan itt is megtaláljuk ezt a hatást, de a játék fokozatosan átvált egy természetesebb, zöldebb hangulatra, amitől az egész sokkal dinamikusabbá válik. Az újabb pályák, amelyek már nem csupán szürke falak, hanem valósághűbb, élettel teli helyszínek, minden egyes pillanatban új élményeket adnak.

Az atmoszféra igazán jól sikerült, különösen a világítás és a hangok révén. A játék nemcsak a látvánnyal dolgozik, hanem okosan használja a ritka, idegen zenét, ami az egész élményt olyan érzéssel tölti meg, mintha egy másik világban járnánk. Persze, néha voltak problémák a képkocka-sebességgel, és az is előfordult, hogy egy-egy fa levelei eltűntek a távolban, ahogy épp szögből néztük. De ne essünk kétségbe, a játéknak van egy saját ritmusa, amitől az ilyen hibák nem rontják el igazán az élményt.