SEGA AGES Puyo Puyo

A játékmenet lényege: “Puyo Puyo, jaj de gyorsan!”

Képzeld el, hogy beülünk a Sega világába, ahol színes kis pöttyök, az úgynevezett Puyo-k potyognak a képernyőre. A feladatod? Egyszerű: összegyűjteni legalább négy ugyanolyan színű Puyót egymás mellé, hogy eltűnjenek. Mindezt persze nem egyedül, hanem egy ellenféllel szemben, aki próbál elverni a saját, színes hógolyóival. Na most, ha neked is volt már olyan pillanatod, amikor elkapott a gyors tempó, és úgy érezted, hogy csak egy lépéssel vagy lemaradva a győzelemtől – akkor biztosan tudod, hogy miről beszélek.

De itt jön a bökkenő: nem sok másra építkezik a játék. Ha megnézed, csak fej-fej melletti csatározásokat találunk, és nem is csinálnak belőle túl sokfélét. Ez tulajdonképpen egy arénaverseny, és nem sok más módot kínál, ami egy kicsit más élményt adhatna. Olyan, mintha a Sega azzal próbálkozott volna, hogy visszahozza a ’92-es arcade hangulatot, de mintha elfelejtették volna a játék igazi esszenciáját.

Mi az, ami működik?

Ami igazán említésre méltó az a hozzáadott „finomságok” sora, amik a játékmenetet egy kicsit könnyebbé és élvezetesebbé teszik. Az egyik, hogy most már fordíthatsz balra is, amit a korábbi verziók nem tettek lehetővé. Ez a kis változtatás rögtön új dimenziót ad a kombinációkban, így nem kell háromszor forgatnod egy darabot, ha csak egyszer elég. Ez a fajta szabadság valószínűleg azt a célt szolgálja, hogy a játék ne tűnjön olyan archaikusnak, mint amilyennek az eredeti kiadás nézett ki.

És ha mindez nem lenne elég, bejött a quick turn is, ami kicsit Tetris-élménybe csöppenve segít olyan helyzetekben, amikor egy darab nem éppen a legjobb helyre esett. Egy gyors dupla gombnyomással kipörgetheted a következő lépést, és így kicsit több időd marad a gondolkodásra. Az ilyen apróságok segítenek abban, hogy kevésbé érezd magad tehetetlennek, amikor a képernyő már-már torkollik az ellenfeled színpompás blokkjaiba.

Mi nem működik?

Az, hogy a játék szinte teljes egészében a kétjátékos fej-fej melletti mókára épít, nem biztos, hogy mindenkinek elég. Az online multiplayer lehetősége is borzasztóan illúzióromboló, mivel gyakorlatilag soha nem találtunk embert, akivel összemérhettük volna tudásunkat. Oké, tudjuk, hogy nem jelent meg még mindenütt a játék, de ha már a japán közönségnek hónapok óta elérhető, akkor azért szívesen megnéztem volna, hogyan működik ez a zűrös online rendszer.

És akkor itt van maga a játékmenet is. Az, hogy csak egyetlen játékmóddal dolgozik, hihetetlenül monoton tud lenni, főleg hosszabb játékidővel. Tetris mókában nem is lenne probléma a monotonitással, hiszen mindig jön egy új blokksor, de Puyo Puyóban, ahol mindig ugyanaz a cél a feladat, a frissesség hiánya hamar kiüti a szórakozást.

Miért nem érdemes venni?

A játék minden igyekezete ellenére nem igazán nyújt többet, mint amit a régebbi, jobb alternatívák, például a Puyo Puyo Tetris vagy a Sega Mega Drive Classics kínálnak. Említettem már, hogy a Puyo Puyo Tetris valóban gazdagabb tartalomban, több móddal, és az ára sem annyira elrugaszkodott. Ha tehát csak egy kis színes pöttyöket szeretnél, akkor a Sega Ages kiadásával semmi újat nem kapsz. Ha valami komolyabb élményre vágysz, inkább nézd meg a fent említett alternatívákat.