Ary And The Secret Of Seasons

Egy olyan világot próbálunk felfedezni, ahol az évszakok össze-vissza keveredtek, egy varázslatos hősnővel, aki mindent megtesz, hogy helyrehozza a káoszt. Az alapok ígéretesek, de a játék, Ary and the Secret of Seasons, végül nem tudja hozni azt a minőséget, amit a legelején várunk tőle. De miért?

Elragadó történet, csalódást okozó játékmenet

A történet felvezetése, ahogy Ary, a fiatal hősnő, mesél egy ősi történetet, rögtön elragadja a figyelmet. A világ, ahol az évszakok keverednek, rengeteg lehetőséget adna a játékosnak, és Valdi varázslatos tájai az első pillanattól kezdve magukba szippantanak. A karakterek egyediek, színesek, és bár Ary egyedül kénytelen elindulni a kalandra, a társai és a felfedezés során megismert egyedi figurák gazdagítják a történetet.

Az alapötlet is remek: Ary képessége, hogy képes változtatni a világ évszakain, rengeteg egyedi mechanikát hoz a játékmenetbe. A fagyos tavak átugorhatók, a jéggel borított ellenségek pedig új eszközként szolgálnak a világ felfedezésében. De sajnos mindezek a remek lehetőségek a játék egyéb gyengeségei miatt elhalványulnak.

Harc, ami inkább frusztrál, mint szórakoztat

Az első nagy csalódás a harc. A 3D-s Zelda-játékokhoz hasonlóan, itt is egy egyszerű kardos összecsapásokkal kell szembenéznünk, de az irányítás, az animációk és az egész harcrendszer valahogy nem érződik jól összeállítva. Az ütés- és blokkolási mechanika darabos, és a sokszor előforduló glitch-ek, amik miatt képtelenek vagyunk védekezni, rendre frusztráló halálokhoz vezetnek. Még akkor is, amikor már erősebb fegyvereket szerzünk be, nem javul lényegesen a harc élménye, ami egy játék szíve és lelke lehetne.

Sajnos, a harc során előforduló bugok, különösen az ellenségek viselkedésében, gyakran meghiúsítják az egész élményt. Ha nem a csatákra, hanem az évszakok változtatására építené a játék, talán már jobb eredményeket érhetett volna el. Pedig az alapötlet remek: a világot irányító évszakok megváltoztatása valóban érdekes és szórakoztató mechanikát ad a játékhoz.

A világ varázsa, de miért nem ragad meg?

A Valdi világát magam előtt látva, valami nagyot vártam. Az animációk szépek, a karakterek színesek, és a helyszínek tele vannak apró részletekkel. De a grafika összességében nem sikerül olyan látványosra, mint amire számítottam. A textúrák nem igazán domborodnak ki, és bár nem vártam AAA minőséget, egy kicsit többet kaptam volna a Switch lehetőségeihez mérten. Az egész játékot az a benyomás éri, hogy bár próbálkozik, nem éri el a legmagasabb szintet.

A grafikai hibák és a harcrendszer gyengeségei mellett a játék legnagyobb hibája talán mégis az, hogy nem tudja igazán megragadni a figyelmet. Hiába a remek mechanika, az állandóan felbukkanó bugok és a darabos játékmenet miatt nem érezzük igazán, hogy miért is szeretnénk továbbhaladni. Az évszakok változtatása, bár érdekes, nem tudja átvinni a hátán a teljes élményt, és idővel a varázslat elkezd elhalványulni.

Összegzés: Egy próbálkozás, ami nem hozta a várt eredményt

Ary and the Secret of Seasons egy olyan játék, ami remek ötletekkel indult, de a kivitelezésben sajnos nem tudta hozni a várt szintet. A történet és a világ varázslatos, de a harcok és a grafikai hibák miatt nem tudunk igazán elmélyülni benne. Az évszakok változtatása még mindig szórakoztató, de a többi elem nem ér fel ehhez a szinthez. Ha nem bánjuk a technikai hibákat, és egy könnyed kalandra vágyunk, akkor még mindig megéri kipróbálni. De ha valami igazán maradandót keresünk, inkább más játékot ajánlanék.