Nexomon: Extinction

A játék nemcsak a karakterek nevével, hanem az egész koncepciójával – a szörnyek begyűjtése, a városok közti utazás, és persze a világ megmentése – mind-mind visszautal a jól ismert Pokémon-ra. De ha mélyebbre nézünk, meglátjuk, hogy sokkal több is rejlik benne, mint amit az első pillantásra gondolnánk.

A játékmenet: A régi recept, új köntösben

A Nexomon: Extinction története egy elég egyszerű, de szórakoztató alapra építkezik: te vagy egy fiatal Nexomon irányító, aki különféle szörnyeket gyűjtöget és edz, miközben a világot próbálja megmenteni. A játékmenet nem újdonság, de az alapkoncepciót ügyesen keverik a frissebb mechanikákkal. A legnagyobb újítás talán az, hogy nem csak a szörnyek erőssége és eleme számít, hanem a mozdulatok is limitáltak a szörnyek által használt állóképesség mércéjére alapozva. Így nem lehet csak úgy végtelenül támadni ugyanazzal a képességgel, mint egy hagyományos Pokémon játékban.

Egy-egy csata során tehát gyorsan elérheted a szörnyek energiatartalmának végét, és ekkor két dolog egyikét teheted: várhatsz, hogy regenerálódjon, vagy inkább válts egy másik Nexomont, amit szintén fejleszteni kell. A mechanika érdekes, de a csaták egy idő után elég kimerítőek tudnak lenni, mert az egyensúly mintha nem lenne tökéletesen beállítva. A harcok hosszabbak és lassabbak, mint kellene, és egy-egy kimerítőbb csata után elég hamar visszakerülhetsz a nem-Pokémon központba, hogy megint felhozd a csapatod.

A világ: Szép, de nem tökéletes

A játék világának felfedezése igazán szórakoztató, és a játék minden egyes szegmense képes meglepni a szép animációkkal és az egyedülálló karaktertervezéssel. A 2D-s grafika és a kézzel rajzolt hátterek igazán látványosak. A karakterek mozgásai simák, és minden egyes Nexomon egyedi animációval rendelkezik, ami biztosítja, hogy a harcok sosem váljanak unalmassá. Ugyanakkor a világ, bár gyönyörű, mégis valamiért nem teljesen élő. A városok és a különböző helyszínek szépen meg vannak tervezve, de érezni rajtuk, hogy valahogy nincs olyan mélységük, mint amit a legjobb Pokémon játékok képesek adni.

A térképen való szabad mozgás viszont egy szórakoztató elem, amit szívesen látnék több játékban is. A nyitott világ, amit bejárhatsz, lehetővé teszi, hogy felfedezd a titkos helyszíneket, új Nexomonokat találj, és ha véletlenül egy új városba tévedsz, annak megvan a maga bája. Ez a fajta szabad felfedezés igazi pluszt ad a játéknak, és hosszabb időre leköti a játékost.

A dizájn: Képzeld el, hogy a Pokémon-t a PS1-en játszod

A grafika egyértelműen 2D-s, de egy olyan világot teremt, ami rendkívül kifejező. A karakterek jól megtervezettek, és a harcok során minden egyes Nexomon egyedi animációval rendelkezik. Emlékeztetett egy kicsit a régi Pokémon Black & White korszakra, amikor a grafika nemcsak szép, hanem karaktert is adott a világának. Ha az egész játék egy nosztalgikus érzést kelt benned, akkor nem vagy egyedül.

A zene szintén illeszkedik a játék hangulatához, frissebb hangzással, amit egyébként nem nagyon találni meg a régebbi Pokémon címekben. A hangok és a harci effektek szintén hozzájárulnak ahhoz a különleges atmoszférához, ami az egész élményt áthatja.

A kihívás: A szörnyek és a taktikázás

Az új rendszer, miszerint a szörnyek energiája is limitálva van, alapvetően érdekes, de a kivitelezés nem mindig érződik tökéletesnek. A harcok gyakran kimerítik a csapatot, és bár próbálkozhatsz új taktikákkal, sokszor ismétlődő és hosszú csatákba ütközöl, amelyek nem feltétlenül adják vissza azt az érzést, hogy valóban egy izgalmas kaland részese vagy. Az új mechanika érdekes, de nem mindig indokolja meg a harcok tempóját.