My Memory Of Us

Ez nem az a platformer, amit a mechanikái miatt fogok felidézni évek múlva. Hanem az, amit érezni fogok.

Két gyerek, egy megszállt világ

A történet középpontjában két gyerek áll: egy fiú és egy lány, akik kéz a kézben próbálnak túlélni egy monokróm világban, amelyet zsarnoki robotok uralnak. A narratíva nagyrészt dialógusmentes jelenetekből áll, amelyeket Sir Patrick Stewart méltóságteljes, nyugodt hangja köt össze. Ez a narráció rengeteget ad hozzá – nemcsak súlyt, hanem komolyságot is.

Az allegória a náci Németországra eleinte finoman, okosan működik. Később viszont, amikor a sci-fi elemek erősebben előtérbe kerülnek, néha furcsa tónusbeli törés keletkezik. Van pár pillanat, ahol elgondolkodtam: biztos, hogy ezt így kellett? Nem botrányos, de érezhető.

Játékmenet: egyszerű, de jól illeszkedik

A játékmenet kifejezetten hagyományos oldalnézetes platformer alapokra épül. A csavar az, hogy mindig együtt mozgok a két gyerekkel, kézen fogva. Mindkettejüknek megvan a saját szerepe: a lány gyorsabban fut, a fiú lopakodni tud. Attól függően, kit vezetek elöl, más megoldások nyílnak meg.

Ez a dinamika jól működik, különösen a környezeti fejtörőknél. Nem agyzsibbasztó feladványok ezek, de ügyesen simulnak bele a történetbe, főleg a feszült, menekülős szakaszoknál. A védekezés is megoszlik: a fiú vakító tükröt használ, a lány csúzlival tartja távol az ellenfeleket. Egyszerű, tiszta, érthető.

A gond inkább az, hogy túl ismerős. Mechanikailag semmi olyat nem csinál, amit ne láttunk volna már tízszer máshol.

Látvány és hangulat: itt születik meg az emlék

A My Memory of Us vizuálisan nagyon erős. A fekete-fehér világ nemcsak stílus, hanem állásfoglalás: koszos, nyomasztó, reménytelen. És amikor időnként felvillan a piros szín, az mindig jelent valamit. Tárgyakat emel ki, érzelmeket hangsúlyoz, később pedig egyértelmű allegorikus jelentést kap.

A hangdizájn szintén kiemelkedő. Sir Patrick Stewart narrációja nem pusztán „híres színész a stáblistán”, hanem valódi érzelmi kapaszkodó. Ritka, hogy egy videojátékban ennyire pontosan eltalált hangvezetést halljak.

Zárás

A My Memory of Us nem tökéletes, és nem is akar az lenni. Néha megbicsaklik a hangvétele, néha túl óvatos, máskor túl elvont. De az alapvető szándéka tiszta: egy gyermeki nézőponton keresztül mesélni el valami borzasztót, úgy, hogy közben ne váljon kizsákmányolóvá vagy hatásvadásszá.

Mechanikailag biztonsági játék, érzelmileg viszont bátor. És ebben az esetben ez bőven elég.

Értékelés

7 / 10 – Jó

Nem újítja meg a platformereket, de amit el akar mondani, azt érzékenyen és emlékezetesen teszi. És néha ez a fontosabb.