Monster Harvest

Van az a pillanat, amikor már reggel locsolok, este számolok, de közben pontosan tudom, hogy ez a játék nem oda tart, ahová ígérte.

Nehéz árnyékban gazdálkodni

Nem irigylem azokat a fejlesztőket, akik ma farm simet készítenek. A Stardew Valley olyan szintre emelte ezt a műfajt, hogy azóta minden új próbálkozás óhatatlanul hozzá méretik. A Monster Harvest láthatóan nem is próbálja letagadni az ihletforrást: az alapok ismerősek, kényelmesek, otthonosak. Egy kiégett városlakóként érkezem egy lepukkant farmra, ahol napi rutin vár: kapálás, locsolás, betakarítás, eladás, fejlesztés. Ez a rész… működik.

Őszintén szólva: a farmozás kifejezetten rendben van. Lassan, komótosan épül fel a birtok, évszakokra bontva nőnek a növények, és van egy jóleső ritmusa annak, ahogy napról napra egyre rendezettebb lesz minden. Itt érzem azt a bizonyos „még egy napot lenyomok” húzást, amitől ez a műfaj működik.

Planimals, avagy amikor a jó ötlet rossz nevet kap

A történet egy laza sci-fi csavarral próbál kitűnni: az eltűnt nagybácsi, a megszállott tudós, a nagy felfedezés, és persze a növény–állat hibridek, azaz a Planimals. Már itt megbicsaklik egy kicsit az egész – nem azért, mert ne lehetne elrugaszkodni, hanem mert se a sztori, se a világ nem akar igazán élni. A városlakók funkcionális NPC-k, boltosok, ácsorgók, alig van bennük személyiség. A közösségi vonal, ami sokaknál a farm simek lelke, itt inkább csak kipipált kötelező elem.

És még így is azt mondom: ha a Monster Harvest maradt volna egy korrekt, bár fantáziátlan farm sim, sokkal jobb helyzetben lenne.

Amikor belépnek a szörnyek, és minden szétesik

A játék nagy dobása papíron a monster-catching vonal. Speciális nyálkával a terményeimet élő lénnyé alakíthatom, akik csatlakoznak hozzám, majd mehetek velük véletlenszerűen generált dungeonökbe harcolni. Ez jól hangzik. Csak hát a megvalósítás…

A harcrendszer megdöbbentően gyenge. Mindegy, hány szörnyem van, egyszerre csak egy harcol. Képességekből kezdetben egy darab van, a többi szinthez kötött, és még később sincs benne semmi taktika. A csaták hamar átcsúsznak A-gomb püfölésbe, minimális animációkkal, esetlen mozgással, nulla feszültséggel. Olyan érzés, mintha egy félkész rendszer maradt volna bent a játékban.

És ez a legnagyobb baj: a monsteres rész nem hozzáad, hanem elvesz. Nem mélyít, nem izgalmas, nem jutalmaz. Csak időt vesz el attól, ami amúgy működne.

Szép világ, remegő technika

A látvány viszont meglepően erős. Az enyhén HD-2D-s stílus, a részletes környezet, az apró animációk – lengő kampó, susogó levelek – mind azt sugallják, hogy ebbe a világba lehetne belemerülni. Csak kár, hogy a teljesítmény gyakran nem tartja a lépést. A képkockaszám érezhetően ingadozik, ami egy ilyen nyugodt tempójú játéknál különösen kizökkentő.

A kezelőfelület pedig… nos, az külön történet. Kontrollerrel kifejezetten kínlódás a menük használata. Apró betűk, furcsa elrendezés, kóválygó kurzor. Egy farm simben, ahol állandóan menüket nyitok, ez nem apró bosszúság, hanem folyamatos súrlódás.

Zárás

A Monster Harvest tipikus példája annak, amikor egy jó alapötlet rossz irányba fejlődik. A farmos része korrekt, helyenként kifejezetten kellemes, de a szörnyvadász vonal annyira félrement, hogy végül az egész élményt lehúzza. Nem botrányosan rossz játék, inkább csalódott sóhaj.

Ha farm simet keresek, visszamegyek a jól bevált klasszikusokhoz. Ha monsteres RPG-t, akkor meg pláne máshol nézelődöm. Itt a kettő együtt sajnos nem ad ki egy egészet.